Gyimesi Timea

Elmozdulások és riturnáliák a kortárs francia és magyar irodalomban

Az őrület jelenléte és funkciója – Proust és a jelek (1976)

A L’Anti-Œdipe és Kafka tapasztalatával a háta mögött, s azoktól nem függetlenül Deleuze a konklúzió téziseit egy 1975-ös kerekasztal-beszélgetés1 alkalmával fejti ki, s meglehetősen szokatlan, „nyugtalanító” nézőpontba helyezi Proust művét. Szerinte Proust arra jött rá, hogy a világban a dolgok, emberek, csoportok nincsenek kapcsolatban egymással, hogy semmi nem kommunikál, ezért van tele a regény tere csupa zárt szereplő-dobozzal és edénnyel, s így válik érthetővé az őrület, az őrült érzékelés, az őrült észlelés szerepe. Az őrület Az eltűnt időben Charlus esetében köztudott, míg Albertine esetében csupán sejtés, az elbeszélő egyre erősödő érzése, meggyőződése. Albertine és Charlus skizoid világában a legnagyobb őrült azonban mégiscsak Marcel a maga „aberrált”, „őrült látásával”2, amely már nem optikai, hiszen a szem nem képes totalizálni a látottat, mi több: nem is lát.

Elmozdulások és riturnáliák a kortárs francia és magyar irodalomban

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2023

ISBN: 978 963 454 977 2

Irodalom

Egyéni hangú, a magyar irodalomtudomány palettáján saját színt képviselő könyvet tart a kezében az olvasó. Nem egyszerű tanulmánygyűjteményt, hanem tanulmányokból épülő, bármely irányban tovább írható, újabb tanulmányokkal kiegészíthető, nyitott szintézist. Gyimesi Timea a Deleuze-zel és Guattarival olvasni program jegyében, a 20. századi francia geofilozófia mély megértése nyomán, francia és magyar szerzőket olvas egymásra, és olyan szerte futó témákat képes egységben tárgyalni, mint az ember és a gép, az ökoton és az utópia, az episztemokritika, a téri fordulat, a figyelemökológia, az empátia és az ökokritika. Teszi mindezt annak a pragmatikai fordulatnak a jegyében és leírása mentén, amely alapjaiban változtatta meg az irodalommal való foglalkozás problémáit, diszciplináris közegét és nyelvét. Utóbbi abban a nagyon pontos és nagyon árnyalt fogalmazásmódban is megmutatkozik, ahogyan saját maga használja a nyelvet: mintha azt akarná példázni, hogy a nyelvi forma nem hordozza, hanem kihajtogatja a gondolatot. A pliszírozás tudománya. Teleológia helyett proceduális megismerés, haladás-elv helyett a metamorfózis alakváltozatai, a tudományos megismerés számára érzékelhetetlen, átmeneti létmódok érzékelhetővé válása: ebben az ismeretelméleti kontextusban az irodalom és a művészetek ismét kitüntetett helyre tehetnek szert a társadalmi (ön)megismerés folyamatában.

Hivatkozás: https://mersz.hu/gyimesi-elmozdulasok-es-riturnaliak//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero