Gyimesi Timea

Elmozdulások és riturnáliák a kortárs francia és magyar irodalomban

A művészet, a filozófia és a tudomány klinikai kritikája

Amikor Deleuze a nyelv heterogenitásáról beszél, akkor a nyelvben keletkező erős és gyenge kötődésekre figyel, néha – mint mondja – éppen e gyenge tónus (a testetlen transzformációk!) az, ami széttartó, aberrált mozgást kelt, amilyen a repedés, a szakadás Fitzgeraldnál, az „I prefer not to” formula Melville-nél, a nyughatatlan katatónia Kleistnél, a nem lüktető idő Bouleznél, Schumann intermezzója, vagy a kimerülés változatos pozitúrái Beckettnél… Ez a mozgás az anyanyelvet, a nyelv anyagát belülről kezdi ki: nem a beszédet, hanem a nyelvet dadogtatja, kiveti lüktető, jelentő azonosságából, hogy váratlanul minden észleléstől független perceptumot, érzelemtől független affektumot alkosson. De ezzel a dadogással csúsznak egymásra a művészet és filozófia, a művészet és gazdaság, a művészet és tudomány síkjai is. Ahogy a filozófia fogalmi szereplők vagy a művész nomád figuráinak „nyaktörő mutatványai” sejtetik: igazi atlétaként sajátos dinamikát követve lépnek előre, hatolnak be, ugranak, csúsznak, térnek ki minden reterritorializáló mozdulat elől. A határon kísérleteznek, ott hoznak létre olyan elrendeződéseket, melyek szükségszerűen túlnyúlnak a megélt tapasztalaton, sőt vele ellentétesek, tudniillik éppen annak adnak konzisztenciát, ami az élet számára túl sok, ami megélhetetlenként benne rekedt a kifáradt reprezentációban, az emlékek és az én reduktív alakzataiban.

Elmozdulások és riturnáliák a kortárs francia és magyar irodalomban

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2023

ISBN: 978 963 454 977 2

Irodalom

Egyéni hangú, a magyar irodalomtudomány palettáján saját színt képviselő könyvet tart a kezében az olvasó. Nem egyszerű tanulmánygyűjteményt, hanem tanulmányokból épülő, bármely irányban tovább írható, újabb tanulmányokkal kiegészíthető, nyitott szintézist. Gyimesi Timea a Deleuze-zel és Guattarival olvasni program jegyében, a 20. századi francia geofilozófia mély megértése nyomán, francia és magyar szerzőket olvas egymásra, és olyan szerte futó témákat képes egységben tárgyalni, mint az ember és a gép, az ökoton és az utópia, az episztemokritika, a téri fordulat, a figyelemökológia, az empátia és az ökokritika. Teszi mindezt annak a pragmatikai fordulatnak a jegyében és leírása mentén, amely alapjaiban változtatta meg az irodalommal való foglalkozás problémáit, diszciplináris közegét és nyelvét. Utóbbi abban a nagyon pontos és nagyon árnyalt fogalmazásmódban is megmutatkozik, ahogyan saját maga használja a nyelvet: mintha azt akarná példázni, hogy a nyelvi forma nem hordozza, hanem kihajtogatja a gondolatot. A pliszírozás tudománya. Teleológia helyett proceduális megismerés, haladás-elv helyett a metamorfózis alakváltozatai, a tudományos megismerés számára érzékelhetetlen, átmeneti létmódok érzékelhetővé válása: ebben az ismeretelméleti kontextusban az irodalom és a művészetek ismét kitüntetett helyre tehetnek szert a társadalmi (ön)megismerés folyamatában.

Hivatkozás: https://mersz.hu/gyimesi-elmozdulasok-es-riturnaliak//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero