Gyimesi Timea

Elmozdulások és riturnáliák a kortárs francia és magyar irodalomban

Az analogikus modellálás, referencialitás

A fikció tehát játékos tettetést és mimetikus belemerülési folyamatot feltételez, de igazi célja nem ez, hanem maga a fikciós világ, a virtuális modell létrehozása, amely mintha hasonlítana a valóságra. Ám a hasonlósági reláció nem a fikciós univerzum és a valóság között áll fenn, hanem a fiktív modell és a komoly modell között. Ezzel a különbségtétellel elkerülhető, hogy összemossuk a valóság modelljeit a modellált valósággal. A fikciós modell nincs ok-okozati viszonyban a megélt tapasztalattal, nem követel referencialitást. Könnyen belátható, hogy a művészi fikció esetében nem releváns az igazság kérdése sem. A két modellalkotás ugyanis eltér egymástól: míg a komoly modellalkotásnál homológia áll fenn a modell és a világ között, addig a fikciós modellalkotás egy gyengébb analógián alapul. A fikciós belemerülés másodfokú izomorf világhoz vezet el, amelyben a markerek jelenléte felelős azért, hogy megfelelően erős legyen a belemerülés. Egyébként testünk szinesztéziája korrigálja a túl erős perceptuális illúziót. De ha az illúzió vagy a becsapás a hit szintjén helyezkedik el, a test nem korrigál (igaz ez minden világnézeti hit esetében).

Elmozdulások és riturnáliák a kortárs francia és magyar irodalomban

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2023

ISBN: 978 963 454 977 2

Irodalom

Egyéni hangú, a magyar irodalomtudomány palettáján saját színt képviselő könyvet tart a kezében az olvasó. Nem egyszerű tanulmánygyűjteményt, hanem tanulmányokból épülő, bármely irányban tovább írható, újabb tanulmányokkal kiegészíthető, nyitott szintézist. Gyimesi Timea a Deleuze-zel és Guattarival olvasni program jegyében, a 20. századi francia geofilozófia mély megértése nyomán, francia és magyar szerzőket olvas egymásra, és olyan szerte futó témákat képes egységben tárgyalni, mint az ember és a gép, az ökoton és az utópia, az episztemokritika, a téri fordulat, a figyelemökológia, az empátia és az ökokritika. Teszi mindezt annak a pragmatikai fordulatnak a jegyében és leírása mentén, amely alapjaiban változtatta meg az irodalommal való foglalkozás problémáit, diszciplináris közegét és nyelvét. Utóbbi abban a nagyon pontos és nagyon árnyalt fogalmazásmódban is megmutatkozik, ahogyan saját maga használja a nyelvet: mintha azt akarná példázni, hogy a nyelvi forma nem hordozza, hanem kihajtogatja a gondolatot. A pliszírozás tudománya. Teleológia helyett proceduális megismerés, haladás-elv helyett a metamorfózis alakváltozatai, a tudományos megismerés számára érzékelhetetlen, átmeneti létmódok érzékelhetővé válása: ebben az ismeretelméleti kontextusban az irodalom és a művészetek ismét kitüntetett helyre tehetnek szert a társadalmi (ön)megismerés folyamatában.

Hivatkozás: https://mersz.hu/gyimesi-elmozdulasok-es-riturnaliak//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero