Gyimesi Timea

Elmozdulások és riturnáliák a kortárs francia és magyar irodalomban


A történelem fikcionalizálása – történelmi regény, életrajzi regény

A francia regény hagyományosan – még az új regény is például a Claude Simon-féle formájában – szoros kapcsolatot ápol a Történelemmel. Vagy elbeszéli a Történelmet, s ekkor rákérdez a faktuálist a fikcionálistól elválasztó porózus határra, szembesít azzal a morális kérdéssel, hogy a kettő közti átjárást az elbeszélőnek láthatóvá kell-e tennie. Vagy kritikusan fordul felé. Ebbe a sorba illeszkedik például Yannick Haenel regénye, a Jan Karski (2009), amely újra a társadalmi diskurzus homlokterébe emeli a holokauszt-témakört, ahogyan annak idején 1985-ben Claude Lanzmann Shoah című filmje tette. A tizenegy éves nyomozói munka és kutatás után elkészült kilencórás film a Blanchot-paradigma ellenében új fejezetet nyitott a haláltáborok művészi feldolgozásában.1 Az első generáció tanúságtételei után a második generáció szembesül az emlékezés hézagaival, a nyelvi megfosztottság kérdésével. A fikció – ahogy Georges Perec a W ou le souvenir d’enfance (1975) című önéletrajzi művében – elemeli a történelmi igazságot a tanúságtétel hazugságától. Az életrajzi töredékek igazát nem a dokumentum, hanem a vele párhuzamosan folyó fiktív történet hitelesíti a W sziget haláltáborízű ellenutópiájáról. Időben közelebb esik hozzánk Haenel kísérlete, aki regényében tovább bonyolította az ábrázolhatatlan ábrázolásának kérdését. A Lanzmann-filmben megszólaló Jan Karski történetét három különálló fejezetben írja újra: az első történet a film novelizációja, a második Karski önéletrajza, a harmadik egy kitalált Karski-életrajz, amely szabadon keveri az élettörténet ismert darabjait valóságszerű, de fiktív elemekkel. Míg Lanzmann filmje (szemben az addigi holokausztfilmekkel) úgy fikcionalizálja az ábrázolhatatlant, hogy nem húzott fölé esztétikai fátylat, vagyis nem mutatta racionális egészként az irracionálist, Haenel arra az etikai fordulatra mutat rá e háromféle felhasználással, hogy nincs különbség a történelminek mondott igazságok és a fikció között. Az emlékezés, a narratívába rendezés óhatatlanul kibillenti a történelmi tény vélt faktualitását.

Elmozdulások és riturnáliák a kortárs francia és magyar irodalomban

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2023

ISBN: 978 963 454 977 2

Egyéni hangú, a magyar irodalomtudomány palettáján saját színt képviselő könyvet tart a kezében az olvasó. Nem egyszerű tanulmánygyűjteményt, hanem tanulmányokból épülő, bármely irányban tovább írható, újabb tanulmányokkal kiegészíthető, nyitott szintézist. Gyimesi Timea a Deleuze-zel és Guattarival olvasni program jegyében, a 20. századi francia geofilozófia mély megértése nyomán, francia és magyar szerzőket olvas egymásra, és olyan szerte futó témákat képes egységben tárgyalni, mint az ember és a gép, az ökoton és az utópia, az episztemokritika, a téri fordulat, a figyelemökológia, az empátia és az ökokritika. Teszi mindezt annak a pragmatikai fordulatnak a jegyében és leírása mentén, amely alapjaiban változtatta meg az irodalommal való foglalkozás problémáit, diszciplináris közegét és nyelvét. Utóbbi abban a nagyon pontos és nagyon árnyalt fogalmazásmódban is megmutatkozik, ahogyan saját maga használja a nyelvet: mintha azt akarná példázni, hogy a nyelvi forma nem hordozza, hanem kihajtogatja a gondolatot. A pliszírozás tudománya. Teleológia helyett proceduális megismerés, haladás-elv helyett a metamorfózis alakváltozatai, a tudományos megismerés számára érzékelhetetlen, átmeneti létmódok érzékelhetővé válása: ebben az ismeretelméleti kontextusban az irodalom és a művészetek ismét kitüntetett helyre tehetnek szert a társadalmi (ön)megismerés folyamatában.

Hivatkozás: https://mersz.hu/gyimesi-elmozdulasok-es-riturnaliak//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave