Gyimesi Timea

Elmozdulások és riturnáliák a kortárs francia és magyar irodalomban


Az Én írásai: önéletrajz és önfikció

A fenti példákban szó volt két-három olyan regényről, amelyek a társadalomrajz, az apróhír vagy a történelem fikciós csúszdáján jutottak az én identitásának komplex kérdéséhez. A kortárs francia regény egyik közhelye az önfikció, ahogy a körülötte kialakult elméleti vita is öngerjesztő módon jobbára öncélú eszmecserékhez vezetett. Olyannyira, hogy a 2014-es őszi irodalmi évad könyveinek elsöprő többségét az önfikció elleni lázadás kifejezéseként az egzofikció kategóriájába sorolják.1 Serge Doubrovsky Fils című (1977) könyvének műfaji elnevezését felelevenítve Marie Darrieussecq 1996-ban ironikusan „komolytalan” műfajnak nevezi az önfikciót, s ezzel beírja magát Philippe Lejeune és Gérard Genette nevével jelzett elméleti vitába, elutasítva az önéletrajzi paktum átlátszó biztonságát, és vele azt a logikai-filozófiai keretet, amely az önéletírást az igaz-hamis logikája mentén helyezi el. Az önfikció számol a nyelvi megfosztottság és a narratív identitás (Paul Ricœur) következményével, és az ént fikcióként tekinti hozzáférhetőnek. Ez a kétes episztemológiai státusz magyarázza, miért válhatott egyre több esetben peres ügyek témájává az, amit az önfikció egyes szám első személye közöl. Az ott és úgy megfogalmazottak fakticitásának számonkérése, a belőlük kialakuló polgári és plágiumperek sora tehát egyszerre kor- és kórkép.

Elmozdulások és riturnáliák a kortárs francia és magyar irodalomban

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2023

ISBN: 978 963 454 977 2

Egyéni hangú, a magyar irodalomtudomány palettáján saját színt képviselő könyvet tart a kezében az olvasó. Nem egyszerű tanulmánygyűjteményt, hanem tanulmányokból épülő, bármely irányban tovább írható, újabb tanulmányokkal kiegészíthető, nyitott szintézist. Gyimesi Timea a Deleuze-zel és Guattarival olvasni program jegyében, a 20. századi francia geofilozófia mély megértése nyomán, francia és magyar szerzőket olvas egymásra, és olyan szerte futó témákat képes egységben tárgyalni, mint az ember és a gép, az ökoton és az utópia, az episztemokritika, a téri fordulat, a figyelemökológia, az empátia és az ökokritika. Teszi mindezt annak a pragmatikai fordulatnak a jegyében és leírása mentén, amely alapjaiban változtatta meg az irodalommal való foglalkozás problémáit, diszciplináris közegét és nyelvét. Utóbbi abban a nagyon pontos és nagyon árnyalt fogalmazásmódban is megmutatkozik, ahogyan saját maga használja a nyelvet: mintha azt akarná példázni, hogy a nyelvi forma nem hordozza, hanem kihajtogatja a gondolatot. A pliszírozás tudománya. Teleológia helyett proceduális megismerés, haladás-elv helyett a metamorfózis alakváltozatai, a tudományos megismerés számára érzékelhetetlen, átmeneti létmódok érzékelhetővé válása: ebben az ismeretelméleti kontextusban az irodalom és a művészetek ismét kitüntetett helyre tehetnek szert a társadalmi (ön)megismerés folyamatában.

Hivatkozás: https://mersz.hu/gyimesi-elmozdulasok-es-riturnaliak//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave