Gyimesi Timea

Elmozdulások és riturnáliák a kortárs francia és magyar irodalomban


Alakulástörténet

Ernaux-t pályája alakulástörténetén keresztül érdemes vizsgálnunk, mert így válnak láthatókká azok a törés- és szakadásvonalak, amelyek e fent vázolt paradigmaváltást előre jelzik. S mert az életút felé visszatekintve megérthető, miért is az a harcos kiállás, amellyel a majdnem negyven évvel ezelőtti Apostrophes 1984. április 6-i adásának nézői szembesültek frusztráló élességgel. A nagy népszerűségnek örvendő, ízlésformáló irodalmi show-t az ikonikus Bernard Pivot vezette 1975-től tizenöt éven át, adása a frissen megjelent irodalmi művek legitimizáló intézményévé emelkedett. A La Place (1983) megjelenése apropóján meghívott Ernaux, aki akkorra már az írás révén átkerült „a világnak arra a felére, melynek szemében a másik csak díszlet”,1 Pivot aktuális műsorának egyedüli női résztvevője. A másik térfélen három, esztétikai értékeiket tekintve konzervatív férfi. Kérdéseik és ítéleteik kereszttüzében Ernaux egy olyan irodalmi ideál védelmére kel, amely nem él, vagy ha úgy tetszik, nem él vissza a regény műfajára jellemző szép nyelvvel. Ernaux-ra e régi műsort látva akár a nyelvi fordulat, a francia „új regényre” jellemző gyanakvás és vele a nyelvbe vetett hit megrendülésének megtestesítőjeként is nézhetnénk. Ám az ő lázadása korántsem absztrakt, nagyon is társadalmi töltetű, nagyon is elkötelezett. A férfiak oldaláról elszenvedett, látszólag esztétikai (de mai szemmel gendernek ható) kioktatás mögött az a valódi megértéstől abszolút távolra vezető, kimondatlan és vélhetően kimondhatatlan kérdés feszül, ami hozzávetőlegesen így hangozhatna: „ha már itt van [mármint az Apostrophes adásában], miért nem elég, hogy befogadjuk [mármint az Irodalomba]?”

Elmozdulások és riturnáliák a kortárs francia és magyar irodalomban

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2023

ISBN: 978 963 454 977 2

Egyéni hangú, a magyar irodalomtudomány palettáján saját színt képviselő könyvet tart a kezében az olvasó. Nem egyszerű tanulmánygyűjteményt, hanem tanulmányokból épülő, bármely irányban tovább írható, újabb tanulmányokkal kiegészíthető, nyitott szintézist. Gyimesi Timea a Deleuze-zel és Guattarival olvasni program jegyében, a 20. századi francia geofilozófia mély megértése nyomán, francia és magyar szerzőket olvas egymásra, és olyan szerte futó témákat képes egységben tárgyalni, mint az ember és a gép, az ökoton és az utópia, az episztemokritika, a téri fordulat, a figyelemökológia, az empátia és az ökokritika. Teszi mindezt annak a pragmatikai fordulatnak a jegyében és leírása mentén, amely alapjaiban változtatta meg az irodalommal való foglalkozás problémáit, diszciplináris közegét és nyelvét. Utóbbi abban a nagyon pontos és nagyon árnyalt fogalmazásmódban is megmutatkozik, ahogyan saját maga használja a nyelvet: mintha azt akarná példázni, hogy a nyelvi forma nem hordozza, hanem kihajtogatja a gondolatot. A pliszírozás tudománya. Teleológia helyett proceduális megismerés, haladás-elv helyett a metamorfózis alakváltozatai, a tudományos megismerés számára érzékelhetetlen, átmeneti létmódok érzékelhetővé válása: ebben az ismeretelméleti kontextusban az irodalom és a művészetek ismét kitüntetett helyre tehetnek szert a társadalmi (ön)megismerés folyamatában.

Hivatkozás: https://mersz.hu/gyimesi-elmozdulasok-es-riturnaliak//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave