Gyimesi Timea

Elmozdulások és riturnáliák a kortárs francia és magyar irodalomban


Túlhűlés

Az anyagfizikában a túlhűlés a fúzióponthoz (olvadás- és fagyáspont) kötődő jelenség, amikor is az adott folyadék tekintetében nem következik be halmazállapot-változás, magyarul a folyadék nem fagy meg az egyensúlyi fagyásponton. Marguerite Duras önéletrajzi kötetében, a La Vie matérielle-ben a túlhűlés fizikai fogalmával próbálja megértetni olvasójával, mi játszódik le Lol V. Steinban, amikor az, mondhatni, egyik percről a másikra megőrül.1 A metastabilitás ebben az esetben az emberi természet esetenként irreális halmazállapot-változásainak leírását szolgálja. Rámutat a normalitás határainak porózus voltára. Lol V. Stein esete szimptomatikus a durasi életműben. Duras meg is jegyzi: „a könyveimben szereplő nők, akármilyen idősek is, mind Lol V. Steinra vezethetőek vissza.”2 Lola Valérie Stein végignézi, ahogy Anne-Marie Stretter T. Beach kaszinójának báli forgatagában elcsábítja, elragadja tőle a vőlegényét, Michael Richardsont. Képtelen elszakadni a jelenettől: kiterjedt tekintete fókuszponttá válik, amit azonban a józan ész és a (be)látás geometrikus tere nem képes integrálni. Túlhűl, benne marad a látványban, ahelyett, hogy megfagyna (kilépne a jelenetből) a levegő hőmérséklet-változása (az árulás) következtében. Ahogy Duras fogalmaz: „Fagyáskor előforduló jelenség. A víz nulla fokon jéggé fagy, néha megesik, hogy annyira nem mozog a levegő a lehűlés során, hogy a víz elfelejt megfagyni. Akár mínusz öt fokra is lehűlhet.” A jelenetbe belefeledkező Lol V. Stein is, úgymond, „elfelejt szenvedni [...]. Attól őrül meg, hogy nem érzi, nem tud a fájdalmáról”.3

Elmozdulások és riturnáliák a kortárs francia és magyar irodalomban

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2023

ISBN: 978 963 454 977 2

Egyéni hangú, a magyar irodalomtudomány palettáján saját színt képviselő könyvet tart a kezében az olvasó. Nem egyszerű tanulmánygyűjteményt, hanem tanulmányokból épülő, bármely irányban tovább írható, újabb tanulmányokkal kiegészíthető, nyitott szintézist. Gyimesi Timea a Deleuze-zel és Guattarival olvasni program jegyében, a 20. századi francia geofilozófia mély megértése nyomán, francia és magyar szerzőket olvas egymásra, és olyan szerte futó témákat képes egységben tárgyalni, mint az ember és a gép, az ökoton és az utópia, az episztemokritika, a téri fordulat, a figyelemökológia, az empátia és az ökokritika. Teszi mindezt annak a pragmatikai fordulatnak a jegyében és leírása mentén, amely alapjaiban változtatta meg az irodalommal való foglalkozás problémáit, diszciplináris közegét és nyelvét. Utóbbi abban a nagyon pontos és nagyon árnyalt fogalmazásmódban is megmutatkozik, ahogyan saját maga használja a nyelvet: mintha azt akarná példázni, hogy a nyelvi forma nem hordozza, hanem kihajtogatja a gondolatot. A pliszírozás tudománya. Teleológia helyett proceduális megismerés, haladás-elv helyett a metamorfózis alakváltozatai, a tudományos megismerés számára érzékelhetetlen, átmeneti létmódok érzékelhetővé válása: ebben az ismeretelméleti kontextusban az irodalom és a művészetek ismét kitüntetett helyre tehetnek szert a társadalmi (ön)megismerés folyamatában.

Hivatkozás: https://mersz.hu/gyimesi-elmozdulasok-es-riturnaliak//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave