Gyimesi Timea

Elmozdulások és riturnáliák a kortárs francia és magyar irodalomban

Az irodalmi tér – kitérő riturnáliák

Tolnai Ottó költészete, katalektái, prózája, képzőművészeti esszéi, rajzai, festményei, interjúregénye, meg nem írt útikönyvei: riturnáliák,1 ismételt gesztusok, a mozdulás hangjai („téveteg beszéd”2), az a nyelv, amellyel létrehozható, kihordható az irodalmi tér. Maurice Blanchot irodalmi tere egy ritkuló, csendes és színtelen térség, amely éppen e tulajdonságai folytán, ritkulásban, eltűnésben, „munkátlanságban”, „műtelenségben”, azaz mint felszámolódás ragadja meg az irodalom esszenciáját.3 Mallarmé, Valéry, Gide, Beckett és Blanchot vonalán az irodalmi teret a modernitásunkra jellemző fehér írások (Camus, az új regény, a Tel Quel, a Minuit körüli kortárs szövegek) népesítik be, végsőkig merítik e tér „tüllfehér”4 lényegét. Tolnai számára kimeríthetetlen ez a francia érintés: Blanchot csipkeállagú Mallarmé-esszéje, a pliszé imaginárius tájai Michaux-nál, Duras lepraillatú babérrózsái,5 Bachelard intim terei, Bataille és Foucault határfogalma, a szökésvonalak és rizómák Deleuze-e, a Barthes–Twombly–Valéry érintkezés.6

Elmozdulások és riturnáliák a kortárs francia és magyar irodalomban

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2023

ISBN: 978 963 454 977 2

Irodalom

Egyéni hangú, a magyar irodalomtudomány palettáján saját színt képviselő könyvet tart a kezében az olvasó. Nem egyszerű tanulmánygyűjteményt, hanem tanulmányokból épülő, bármely irányban tovább írható, újabb tanulmányokkal kiegészíthető, nyitott szintézist. Gyimesi Timea a Deleuze-zel és Guattarival olvasni program jegyében, a 20. századi francia geofilozófia mély megértése nyomán, francia és magyar szerzőket olvas egymásra, és olyan szerte futó témákat képes egységben tárgyalni, mint az ember és a gép, az ökoton és az utópia, az episztemokritika, a téri fordulat, a figyelemökológia, az empátia és az ökokritika. Teszi mindezt annak a pragmatikai fordulatnak a jegyében és leírása mentén, amely alapjaiban változtatta meg az irodalommal való foglalkozás problémáit, diszciplináris közegét és nyelvét. Utóbbi abban a nagyon pontos és nagyon árnyalt fogalmazásmódban is megmutatkozik, ahogyan saját maga használja a nyelvet: mintha azt akarná példázni, hogy a nyelvi forma nem hordozza, hanem kihajtogatja a gondolatot. A pliszírozás tudománya. Teleológia helyett proceduális megismerés, haladás-elv helyett a metamorfózis alakváltozatai, a tudományos megismerés számára érzékelhetetlen, átmeneti létmódok érzékelhetővé válása: ebben az ismeretelméleti kontextusban az irodalom és a művészetek ismét kitüntetett helyre tehetnek szert a társadalmi (ön)megismerés folyamatában.

Hivatkozás: https://mersz.hu/gyimesi-elmozdulasok-es-riturnaliak//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero