Pontosan harminc év és egy digitális forradalom1 választja el egymástól A fényképezőgépet és a La Clé USB-t. Ez alatt az idő alatt nemcsak a társadalmi és technikai valóságban következtek be alapvető változások az informatikai gépek fejlődésével és az internet megjelenésével, hanem maga az irodalom is elveszítette a modern korból megörökölt autonómiáját és kivételezett helyét, amely abból az utópikus nézetből eredt, hogy az irodalom elszigetelt módon a valóság felett áll. A vizsgálódásaink keretét adó filozófiai kontextus mindig is alkalmasnak mutatkozott arra, hogy segítse az irodalom átmenetét egy társadalmi, környezeti és technikai valóság felé, mint például a térbeli vagy pragmatikai fordulatnál, amelyek a „cselekvés forradalmát”2 hordozták magukban. Erről tanúskodik implicit módon Toussaint művészi gyakorlatának komplexitása is. A technika ugyanis nemcsak a „világban való létezésünket” határozza meg, hanem már „a percepció aktusát is a meglévő technikákon keresztül tanuljuk meg”.3 Ebből kifolyólag magától értetődik, hogy minden irodalmi mű tudomást vesz korának technikai változásairól és reagál rájuk, de eközben nem válik azok szószólójává. Toussaint művészi munkája tehát akarva-akaratlanul segítségünkre van abban, hogy („ontofantikus módon”4) megismerjük a világot, ezt a kiterjesztett, a technikában gyökerező valóságot, amelyet új eszközeink által érzékelünk.5 Vialnak igaza van, amikor azt mondja, hogy „a saját szocikulturális kontextusában minden generáció újratanulja a világot, és újradefiniálja a valóssal való kapcsolatát a rendelkezésére álló technikai eszközök segítségével”.6 A kiválasztott két példa is ezt támasztja alá.