Gyimesi Timea

Elmozdulások és riturnáliák a kortárs francia és magyar irodalomban


Ismeretelmélet és esztétika

A Marie Darrieussecq könyveiben megjelenő téralakzatok – noha látszólag nem mutatnak közvetlen kapcsolatot az irodalmár Darrieussecq következetes önéletrajz-kritikájával – szorosan kötődnek a szerző pragmatistának mondható fikció- és önfikció elméletéhez. Ez utóbbi a Malacpúder1 1996-os megjelenése előtt a Michel Leiris, Georges Perec és Hervé Guibert rendhagyó önéletrajzait kutató doktorandusz, majd a lille-i egyetemi tanársegéd álláspontja, aki az önfikció Serge Doubrovsky-féle műfaji megnevezést felelevenítve Philippe Lejeune-nel és Gérard Genette-tel kezdeményez polémiát. E vita új lendületet adott az önéletírásról szóló, hosszú éveken át virágzó műfajelméleti diskurzusnak.2 Darrieussecq kiállása az önfikciót ironikusan „komolytalannak”3 nevezett műfaja mellett kikezdi az önéletírás referenciális modelljét, visszavonja veridikus paradigmájának érvényességét. Ehhez kapcsolódik, hogy íróként kétszer is plagizálással vádolják.4 A plágiumot elutasító kitűnő esszékönyve, a Rapport de police (2010) az önfikcióról mondottak gondolatmenetébe illeszkedve az én igazságát csakis a fikció felől tartja védhetőnek. A fikció és a képzelet kognitív szerepének felismerésével Darrieussecq az irodalmi szöveg vizsgálatához új kontextust rendel, s ezzel megtöri a francia kritikára jellemző műfajelméleti hegemóniát.

Elmozdulások és riturnáliák a kortárs francia és magyar irodalomban

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2023

ISBN: 978 963 454 977 2

Egyéni hangú, a magyar irodalomtudomány palettáján saját színt képviselő könyvet tart a kezében az olvasó. Nem egyszerű tanulmánygyűjteményt, hanem tanulmányokból épülő, bármely irányban tovább írható, újabb tanulmányokkal kiegészíthető, nyitott szintézist. Gyimesi Timea a Deleuze-zel és Guattarival olvasni program jegyében, a 20. századi francia geofilozófia mély megértése nyomán, francia és magyar szerzőket olvas egymásra, és olyan szerte futó témákat képes egységben tárgyalni, mint az ember és a gép, az ökoton és az utópia, az episztemokritika, a téri fordulat, a figyelemökológia, az empátia és az ökokritika. Teszi mindezt annak a pragmatikai fordulatnak a jegyében és leírása mentén, amely alapjaiban változtatta meg az irodalommal való foglalkozás problémáit, diszciplináris közegét és nyelvét. Utóbbi abban a nagyon pontos és nagyon árnyalt fogalmazásmódban is megmutatkozik, ahogyan saját maga használja a nyelvet: mintha azt akarná példázni, hogy a nyelvi forma nem hordozza, hanem kihajtogatja a gondolatot. A pliszírozás tudománya. Teleológia helyett proceduális megismerés, haladás-elv helyett a metamorfózis alakváltozatai, a tudományos megismerés számára érzékelhetetlen, átmeneti létmódok érzékelhetővé válása: ebben az ismeretelméleti kontextusban az irodalom és a művészetek ismét kitüntetett helyre tehetnek szert a társadalmi (ön)megismerés folyamatában.

Hivatkozás: https://mersz.hu/gyimesi-elmozdulasok-es-riturnaliak//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave