Gyimesi Timea

Elmozdulások és riturnáliák a kortárs francia és magyar irodalomban


Darrieussecq és az ő „állatkertje”1

Magától értetődik, hogy Darrieussecq írói munkássága – amely a területkeresés par excellence példája – attól kiemelkedő, hogy képes egyszerre poétikai, esztétikai és érzelmi síkon affektumok és perceptumok,2 empatikus elrendeződések formájában kihajtogatni az olvasás által is létrehozott érzetblokkokat. Darrieussecq fikciós univerzuma, amely érzékelhetően kötődik a Mille plateaux filozófiai és esztétikai örökségéhez, különös fogékonyságot mutat a területek közötti valós, képzeletbeli, nyelvi vagy kognitív tér és kapcsolódásainak feltárása iránt, megannyi, a hétköznapi szemlélő számára érzékelhetetlen és többnyire ellenséges zóna, furcsa alakjaival. A Martha Holmes és Becky Miller által készített interjúban világosan kirajzolódik Darrieussecq művészeti programja, aki úttörésként (a szószólás egy formájaként) definiálja küldetését (az írást): nemcsak részt vesz, hanem előmozdítja „az úttörők folyamatos mozgását” annak érdekében, hogy a Critique et clinique3 deleuze-i perspektívájában „újfajta érzékenységet adjon az olvasók szemének, fülének, bőrének. […] Ehhez a munkához új mondatokra, új formákra, új írói hozzáállásra van szükség”.4 Ez a 2001-es program köszön vissza 2010-ben is, amikor Darrieussecq „elmozduló vonalakról” beszél, kreatív meseszövésről, amelynek lényege nem „a napnyugta” megírása, hanem a leendés, „a mozdulat, legyen mégoly apró is”, annak a rögzítése vagy kitalálása, ami csak a ráfordított figyelem által kel életre.5

Elmozdulások és riturnáliák a kortárs francia és magyar irodalomban

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2023

ISBN: 978 963 454 977 2

Egyéni hangú, a magyar irodalomtudomány palettáján saját színt képviselő könyvet tart a kezében az olvasó. Nem egyszerű tanulmánygyűjteményt, hanem tanulmányokból épülő, bármely irányban tovább írható, újabb tanulmányokkal kiegészíthető, nyitott szintézist. Gyimesi Timea a Deleuze-zel és Guattarival olvasni program jegyében, a 20. századi francia geofilozófia mély megértése nyomán, francia és magyar szerzőket olvas egymásra, és olyan szerte futó témákat képes egységben tárgyalni, mint az ember és a gép, az ökoton és az utópia, az episztemokritika, a téri fordulat, a figyelemökológia, az empátia és az ökokritika. Teszi mindezt annak a pragmatikai fordulatnak a jegyében és leírása mentén, amely alapjaiban változtatta meg az irodalommal való foglalkozás problémáit, diszciplináris közegét és nyelvét. Utóbbi abban a nagyon pontos és nagyon árnyalt fogalmazásmódban is megmutatkozik, ahogyan saját maga használja a nyelvet: mintha azt akarná példázni, hogy a nyelvi forma nem hordozza, hanem kihajtogatja a gondolatot. A pliszírozás tudománya. Teleológia helyett proceduális megismerés, haladás-elv helyett a metamorfózis alakváltozatai, a tudományos megismerés számára érzékelhetetlen, átmeneti létmódok érzékelhetővé válása: ebben az ismeretelméleti kontextusban az irodalom és a művészetek ismét kitüntetett helyre tehetnek szert a társadalmi (ön)megismerés folyamatában.

Hivatkozás: https://mersz.hu/gyimesi-elmozdulasok-es-riturnaliak//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave