Gyimesi Timea

Elmozdulások és riturnáliák a kortárs francia és magyar irodalomban


Ökoton, beavató utazás, empatikus olvasás

Úgy tűnik, hogy egy világ megalkotásához, egy ökoton létrehozásához leginkább az érzések megosztásának képessége szükséges, akár az észszerűség határain túlnyúlóan. Az áramlás politikája – amely ott van megbújva az azt létrehozó szabad függő beszédben, az emberfeletti lélegzetvételben, és folyamatosan újra létrejön az olvasás által – az olvasót is arra sarkallja, hogy megtapasztalja ezt a deterritorializáló élményt. Ahogy Rose-zal is áramlott, most a dehesában is áramlik (merthogy a dehesa teljesen másmilyen sivatag, mint a Hauptstrasse „halálos sivataga”), José Miguel dzsipjében, a ladikjában álló Kharónnal, a professzorral és a tolmácsnővel együtt. José Miguel a Kharón modern hajósként, a Sztüx révészeként segít a két utazónak maga mögött hagynia azt, ami még elgondolható, segít nekik átkelni az ember(i)ség túloldalára. Segít eljutni oda, ahol már nincs tolmácsolás (e jelenet és az egész elbeszélés csúcspontja az, amikor a tolmácsolás kudarcba fullad, beálló csend a spanyolból angolra fordító tolmácsnő zokogása).1 Ide, ebbe a felfüggesztett vakuólumba türemkedik be a szószólás, az empátia, hogy létrejöhessen a leendés. A kogníció tásadalmilag megosztott2 jellege támasztja alá tehát az immanencia utópiáját mint valamivel való leendést egy kollektív elrendeződésben. Megmaradni ebben az elrendeződésben ellenállás3 kérdése, amelynek klinikai formuláját így összegzi a filozófus:

Elmozdulások és riturnáliák a kortárs francia és magyar irodalomban

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2023

ISBN: 978 963 454 977 2

Egyéni hangú, a magyar irodalomtudomány palettáján saját színt képviselő könyvet tart a kezében az olvasó. Nem egyszerű tanulmánygyűjteményt, hanem tanulmányokból épülő, bármely irányban tovább írható, újabb tanulmányokkal kiegészíthető, nyitott szintézist. Gyimesi Timea a Deleuze-zel és Guattarival olvasni program jegyében, a 20. századi francia geofilozófia mély megértése nyomán, francia és magyar szerzőket olvas egymásra, és olyan szerte futó témákat képes egységben tárgyalni, mint az ember és a gép, az ökoton és az utópia, az episztemokritika, a téri fordulat, a figyelemökológia, az empátia és az ökokritika. Teszi mindezt annak a pragmatikai fordulatnak a jegyében és leírása mentén, amely alapjaiban változtatta meg az irodalommal való foglalkozás problémáit, diszciplináris közegét és nyelvét. Utóbbi abban a nagyon pontos és nagyon árnyalt fogalmazásmódban is megmutatkozik, ahogyan saját maga használja a nyelvet: mintha azt akarná példázni, hogy a nyelvi forma nem hordozza, hanem kihajtogatja a gondolatot. A pliszírozás tudománya. Teleológia helyett proceduális megismerés, haladás-elv helyett a metamorfózis alakváltozatai, a tudományos megismerés számára érzékelhetetlen, átmeneti létmódok érzékelhetővé válása: ebben az ismeretelméleti kontextusban az irodalom és a művészetek ismét kitüntetett helyre tehetnek szert a társadalmi (ön)megismerés folyamatában.

Hivatkozás: https://mersz.hu/gyimesi-elmozdulasok-es-riturnaliak//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave