A Magyar nyelv I. műszaki egyetemek és főiskolák külföldi hallgatói számára című jegyzet (Kissné Kigyóssy, 1977) első kiadása 1970-ben jelent meg. Jelen elemzéshez a jegyzet 1977-es változatlan kiadását tekintettem át. A szerző az Előszóban kiemeli az időtényező fontosságát. Tekintettel arra, hogy a külföldiek csak három éven át részesülnek nyelvi képzésben – beleértve a NEI-ben eltöltött egy évet is –, nagyon jól be kell osztani az időt, hiszen a hallgatóknak az egyetemre kerüléskor már szaknyelvi szövegekkel kell foglalkozniuk, tehát a magyar nyelvet már eszközként használják. A BME ekkor már több, mint egy évtizedes tapasztalattal rendelkezett a külföldiek magyaroktatása terén, aminek az alapjait az ELTE rakta le. „Az úttörő munkát ezen a téren az ELTE Központi Magyar Lektorátusa végezte. Az évek során különböző tananyagok, jegyzetek, szöveggyűjtemények segítették az oktatást. A fejlődés jelenlegi szakasza, a hallgatók számának növekedése szükségessé tette azonban új tananyagok, jegyzetek készítését. Ki kellett dolgozni az oktatás folyamatát átfogó koncepciót, amelynek lényeges szempontja volt a szakosítás.” (Kissné Kigyóssy, 1977, 3) Azt is elmondja, hogy nem követik a hagyományos leíró nyelvtan sorrendiségét, hiszen külföldiek magyartanításáról van szó. A másik alapelv a „dinamikus nyelvszemlélet”, és ennek középpontjában mindig a mondat áll. A jegyzet adaptált műszaki szövegeket tartalmaz.