A külső és belső változásokhoz még hozzáadódott a hallgatói populáció attitűdjének és motivációinak megváltozása. A Műegyetemen a magyart már nem azért tanulták a külföldiek, mert szükséges volt számukra a szakmai ismeretek elsajátításához. Mivel radikálisan lecsökkent a magyarul tanuló hallgatók létszáma, megszűnt egy az egyetemen a magyar nyelvet a hétköznapi érintkezésben rendszeresen használó, nagyobb hallgatói közösség. (A korábbi időszakban a kollégiumi elhelyezésnél a szervezők igyekeztek arra is figyelni, hogy magyar anyanyelvű hallgatókkal egy szobában helyezzék el a külföldieket.) Ezek a (korábbi) hallgatók hosszú távon kötelezték el magukat amellett, hogy egy számukra idegen nyelven sajátítsanak el szakmai ismereteket. Ez hosszú és időigényes folyamat volt. Az ezredforduló utáni évek-évtizedek nem kedveztek az ilyen típusú, hosszú távú elköteleződést jelentő tanulásnak, amit a teljes magyar felsőoktatás 2006-tól bekövetkező átalakulása is erősített azzal, hogy a tanulmányi ciklusok lerövidültek az alapképzés (BA, BSc) és a mesterképzés (MA, MSc) bevezetésével. Ez a folyamat – mint láttuk – lényegében már az 1980-as évek közepén megindult, amikor a magyar mint idegen nyelv tanulása az angol nyelvű képzésben részt vevő hallgatók számára eleinte kötelező, majd „erősen” ajánlott volt (1997-es jogszabály), és végül fakultatívvá vált.