A tanulmány keletkezésekor, 2023 közepén tizenhárom éve áll antiliberális populista kormányzat Magyarország élén, a leghosszabb ideje az Európai Unió (EU) valamennyi tagállama közül.2 Röviddel az Orbán Viktor által vezetett jobboldali populista párt, a Fidesz 2010-es újbóli hatalomra jutása után Vlagyimir Putyin Oroszországa Magyarország stratégiai szövetségesévé vált. Miközben a 2010-es évek eleje óta a szuverenista kártyát játssza ki az Európai Unióval és általában a „Nyugattal” szemben, az Orbán-kormány egyre inkább a Kína, Oroszország és más keleti autoriter rezsimek – köztük Azerbajdzsán, Kazahsztán és Törökország – által nyújtott, különutas gazdasági és politikai támogatásra támaszkodik. Orbán és kormánya szempontjából ez rövid és középtávon valószínűleg racionális politikai stratégia volt: gazdaságpolitikai törekvéseik arra irányultak, hogy növeljék politikai és gazdasági mozgásterüket az EU-val, az IMF-fel és a globális pénzpiacokkal szemben, amelyek domináns gazdasági és politikai szereplőkként meghatározták az ország mozgásterét a megelőző évtizedekben. Ebből a szuverenista törekvésből fakadt a „keleti nyitás” politikája, amely az ország geostratégiai mozgásterét volt hivatva növelni – azonban úgy, hogy Magyarország eközben része maradjon a nyugati gazdasági és politikai integrációnak, ami az erőforrásokhoz való hozzáférés legfontosabb feltétele az ország számára.