A 2021-ben, életének 94. évében elhunyt Kornai János életművének legjelentősebb és vélhetően legmaradandóbb eleme az Anti-equilibriumban bemutatott hiánygazdaság-elmélet, az a mainstreammel szemben álló felismerés, hogy a modern gazdaságok soha nincsenek egyensúlyban.1 Az áruk és szolgáltatások piacain az aggregált kereslet mindig vagy szignifikánsan nagyobb, vagy szignifikánsan kisebb, mint az aggregált kínálat.2 A gazdaságnak tehát kétféle állapota lehetséges: többletgazdaság vagy hiánygazdaság. A továbbiakban ezt a sajátosságot nevezzük dichotómiának (kettősségnek). Kornai felfogását és a mögöttes elméletet kezdettől fogva éles kritika fogadta. Sokan – először csehszlovák és lengyel szerzők, így például a Václav Klaus–Dušan Tříska szerzőpáros vagy Stanisłav Gomułka (Gomułka 1985) és Leszek Balcerowicz – azzal vetették el Kornai gondolatait, hogy valójában nincs semmiféle kettősség. A modern korban csak jól működő (értsd: normális) piacgazdaságok, illetve rosszul működő piacgazdaságok léteznek. Az úgynevezett szocialista gazdaságok valójában elfuserált piacgazdaságok, ahol végső soron csak egy probléma van: az állam manipulálja az árrendszert. Egy rosszul működő piacgazdaságban nincs semmi érdekes látnivaló, tessék továbbmenni. Tudni lehet, hogy mi a bajok forrása, és miként kell orvosolni azokat.3 Ezt a kérdéskört vizsgálja jelen tanulmány első része.