A 2011–2013 közötti gazdasági kormányzási reformok egyik új elemeként jelentek meg a tagállami közpénzügyi rendszerekre vonatkozó szupranacionális jogi előírások.1 Elsőként a nemzeti költségvetési keretrendszerekre vonatkozó minimumkövetelményekről szóló tanácsi irányelv2 (a 2011-ben elfogadott úgynevezett hatos csomag (six-pack) egyik eleme) tartalmazott előírást arra, hogy a tagállami „független intézményeket” vagy a kormányzattal szemben „működési autonómiával rendelkező szerveket” be kell kapcsolni a költségvetési folyamatokba. Fontos egyértelművé tenni, hogy az irányelvnek való megfelelés miatt nem feltétlenül szükséges egy teljes értékű költségvetési tanács létrehozása. A vonatkozó rendelkezéseknek eleget lehet tenni más módon is. Ma is érvényes példa erre Lengyelország, ahol a numerikus költségvetési szabályok felügyeletét a nemzeti számvevőszék végzi mint működési autonómiával rendelkező szerv, egyéb feladatai mellett.3 Ezt követően 2012 tavaszán fogadták el a költségvetési paktumot (Fiscal Compact4), amelynek kulcselemét, a nemzeti jogrendbe átültetendő strukturális egyenlegszabályt egy független intézménynek kell felügyelnie a részes tagállamokban. A kormányközi szerződésnek a fentiekhez kapcsolódó, további újítása volt a „tartsd be vagy magyarázd meg” (comply or explain) elv bevezetése. Az elv kimondja, hogy a kormány köteles megfogadni a független költségvetési intézmény ajánlását vagy véleményét, vagy nyilvános indoklást kell adnia, ha nem követi azt. Végül 2013-ban léptek életbe az eurózóna-országokban az úgynevezett kettes csomag (two-pack) tanácsi rendeletei,5 amelyek bevezették azt a követelményt, hogy mind a nemzeti középtávú terveknek, mind az éves költségvetési tervezeteknek vagy FFI-k által készített, vagy általuk formálisan jóváhagyott (endorsement) makrogazdasági előrejelzéseken kell alapulniuk. Ezen túlmenően kiterjesztették az FFI-k ellenőrző szerepét valamennyi, az adott országban hatályos számszerű költségvetési szabályra. Az említett feladatok érdemi ellátása érdekében előírták, hogy a tagállami jogrend biztosítson bizonyos függetlenségi garanciákat az FFI-k részére, például a gazdálkodási és működési autonómia vagy az adatokhoz és információkhoz való hozzáférés területén.