Az SGP újabb átalakításáról évek óta zajló vitákban mind az akadémiai, mind az európai és nemzetközi intézmények által publikált reformkoncepciók közül azok túlnyomó többsége, amelyek foglalkoztak az intézményi kérdésekkel is, pozitívan értékelte az FFI-k eddigi tevékenységét, és szerepkörük különféle mértékű megerősítésére tett javaslatot.1 Az IMF (2022) tervezete ment talán a legmesszebbre, ugyanis a jelenleg legszélesebb elemzési funkcióval rendelkező FFI-khez javasolta felzárkóztatni az EU-s költségvetési tanácsokat: ennek jegyében nemcsak meghatározó szerepet játszanának a költségvetési tervezés folyamatában, hanem kötelező mandátumuk részét képeznék a hatástanulmányok, a fenntarthatósági és fiskális kockázati elemzések is. Az Európai Költségvetési Tanács reformkoncepciója az SNE preventív ágának delegálását javasolta: a decentralizációs logika szerint egészen addig a nemzeti felügyelet lenne az elsődleges a fiskális politikák felett, az FFI-k kiemelt szerepkörével, amíg az európai alapszerződésben lefektetett 3 és 60 százalékos referenciaértékeket nem sértenék meg a tagállamok (Európai Költségvetési Tanács 2022: 74–76). A túlzott deficit elleni fellépés ugyanakkor megmaradna központi hatáskörben a Bizottság kezdeményező-előterjesztő mandátuma mellett.