Jacques Derrida (1930–2004) francia tudós és filozófus a strukturalista modern korszakot követő poszt-időszak egyik legnagyobb hatású gondolkodója, aki ezen a határon mozogva alkotta meg korszakos jelentőségű életművét. Minden értelmezője lényegében azt konstatálja, hogy „Jacques Derrida gondolkodás-, írás- és olvasásmódja fordulatot jelez a filozófia és az elméleti gondolkodás történetében”.1 Továbbá, hogy „Jacques Derrida írásai vagy talán »írottasai« túlmutatnak a filozófián, átjárják a filozófiát, az irodalmat, az irodalomkritikát, a pszichoanalízist, a nyelvészetet, az építészetet, a képzőművészetet, dekonstruálva a területek közötti határokat”.2 Ezt a felsorolást bátran kiegészíthetjük a társadalomtudománnyal, illetve további társadalomtudományi diszciplínákkal. Mindez azért érdekes és fontos a számunkra, mert a derridai határdekonstrukció „megnyitja a különböző területeket egymás felé, lehetővé teszi, hogy egymás számára kérdéseket tegyenek fel”.3 Márpedig ez a tudományos attitűd és lehetőség tökéletesen megfelel könyvünk intenciójának. Úgy tűnik azonban, hogy Derrida alapvetően a kérdezés nagy gondolkodója. Merthogy „Derrida dekonstrukciója kérdések sorozata, az olvasás és az írás kérdéseié, a gondolkodáséi, tehát a filozófia, az irodalom, a politika, a történelem kérdéseié”.4