A Bevezetés első pontjában arról esett szó, hogy az irodalomtudomány – minden esetleges fenntartásunk ellenére – képes a társadalomtudomány számára használható tudást és ismereteket szállítani, már amennyiben a társadalomtudós hajlandó a feléje nyújtott kezet elfogadni. Úgy vélem, a Harmadik kötet egésze ennek meggyőző és egyben részletes bizonyítékát nyújtja. Tanulmányozva az irodalomtudomány paradigmatikus alkotóinak a munkáit meglepően nagy mennyiségben és invenciózus értelmezésben találkozhatunk ilyen gondolatmenetekkel. Sorolnék közülük néhányat: tükrözés versus konstrukció, az alkotói (poétikai) attitűd egyetemessége, az értelmezési és történetitársadalmi konnotáció meghatározó jellege, a társadalmi általános előállása, a tudomány tárgyának a létrehozása, az irodalmi és a társadalmi cselekvések hasonlósága, a múlt és a jelen viszonya, a fiktív valóság realitása, a kommunikatív ember jelenléte, a kettős reprezentáció kérdése, a jelentőség mint szelekció, a társadalomértelmezés alapjai, a jelentés és a jelenlét viszonya, a kultúra politikai természete és az elkötelezettség kérdése, a technikai médiumok jelentést és társadalmat formáló vonásai, az erőszak jelenségei, a dialogikus valóság, a multimédiás elektronikus szövegtestek megjelenése a társadalom életében. A Bevezetésben – mintegy demonstráció gyanánt – ezek közül csupán kettőt szeretnék röviden bemutatni, hogy jelezzem ennek a kapcsolódásnak a lehetőségét. Az egyik a tükrözés vagy konstrukció kérdése, a másik a tudomány vizsgálati tárgyának a létrehozása. A két probléma nyilvánvalóan összefügg egymással.