Ebben a fejezetben tehát amellett próbálok érvelni, hogy a narrativitás és intencionalitás viszonyának tisztázáshoz érdekes adalékokkal szolgálhatnak azok a zenei megértés processzussának narratológiai megközelítésére épülő modellek, amelyek a befogadói narratívák és a megértés pszichodinamikai szintjén megjelenő személyes asszociációk viszonyát hivatottak tisztázni. Mint arra a későbbiekben felhívom a figyelmet, e modellek elemzése egyúttal elvezethet bennünket egy, a zenei megértés alapjait megvilágító narratológiai modell fogalmi kereteinek meghatározásához is. Az általam javasolt megközelítésben ennek egyik lehetséges irányát a zenetudomány, és -pszichológia területén született narratológiai koncepciók (Maus 1988, 1991; Newcomb 1987; Levinson 2004; Grabócz 2004) és a nyelvi performancia tényeit a narratológiai kontextusban taglaló nyelvészeti, nyelvfilozófiai, narratív pszichológiai elméletek szintézise jelentheti. E szintézis lehetőségeit taglalva arra próbálok rávilágítani, hogy a zenei alkotások által közvetlenül megjelentett, explicit narratívák és a művek stíluselemeiben kódolt és az alkotó, valamint előadó közlési folyamathoz való viszonyát reprezentáló, implicit narratívák egyidejű reprodukciója a befogadó észlelt művel és a befogadás szituációjával kapcsolatos saját narratíváinak mozgósításával egyetemben történik meg. Ezek a befogadói narratívák jelentik a megértés pszichodinamikai szintjén megjelenő személyes asszociációk keretét, amelyek a befogadó mentális világának megfelelő tartalommal töltik fel az interpretáció során rekonstruált explicit és implicit történeteket. A személyes asszociációk úgy válnak a mű keletkezését és adott szituációban való bemutatását meghatározó explicit és implicit narratívák megragadásán alapuló „zenei tapasztalat” forrásává, hogy szorosan összefonódnak az alkotói és előadói intenciókat meghatározó társadalmi, kulturális metanarratívákra vonatkozó háttértudással. Azaz bár a művek által megjelenített explicit és implicit narratívák megfelelő rekonstrukciója szükségessé teszi a művek alkotásakor és előadásakor érvényes társadalmi és kulturális metanarratívák ismeretét és az alkotói, előadói szándékok ennek megfelelő megragadását, az alkotói, előadói intenciók rekonstrukciójához szükséges háttértudást magában hordozó történetek a művel kapcsolatos más (a művel és a mű által megjelenített narratívával, valamint a befogadás szituációjával kapcsolatos) befogadói narratívákkal összekapcsolódva válnak a zenei interpretáció alapjává.