A történeti megismerés, a történeti magyarázat kérdése tehát olyan komplex problémaként jelenik meg az analitikus történetfilozófia narrativista vonulatát képviselő szerzők számára, amelynek vizsgálata túlmutat a történetírói nyelv és gyakorlat pusztán fogalmi, logikai elemzésén. Így válhatott történetfilozófiai problémává például az a kérdés is, hogy a történeti narratívák által megjelenített motívumok, intenciók, azaz a tudatnak valamely cselekvési célra való irányulásai valóban okai-e a cselekvésnek, vagy pedig a cselekvésnek mint intencionális eseménynek a leírását biztosító logikai feltételek. Más szóval, elemezhetők-e az intenciók oksági fogalmak felhasználásával, vagy sem? Ez a cselekvésfilozófiai probléma több más hasonló kérdéssel egyetemben éppúgy állásfoglalásra készteti a történelmi megismerés lehetőségein elgondolkodó történetfilozófust, mint a narratíva, gondolkodás, nyelv viszonyára irányuló kérdésfeltevések. Talán a vizsgálatoknak éppen ez a szükségszerű interdiszciplinaritása teszi ma is vonzóvá ezt a problémakört a filozófia számára. Lehetőség nyílik ugyanis arra, hogy a történelmi megismeréssel kapcsolatos filozófiai diskurzus keretében finomítsuk a narratív nyelv gondolkodásformáló szerepéről, az énkonstituáló narratívák természetéről alkotott képünket, és ilyen módon kerüljünk közelebb a tudat-nyelv-cselekvés viszony tisztázásához is.