A transzformáció nem azonos az adaptációval, amely során egy adott jogi gondolkodásból pusztán egyes elemek kerülnek be a befogadó jogrendszerbe. Adaptáció akkor következik be, amikor egy adott jogrendszerbe beépülnek logikai-intézményes elemek egy másik jogrendszerből anélkül, hogy ez a domináns rendszer jellemzőit veszélyeztetné vagy kétségbe vonná (bővebben erről az Összetett rendszer című fejezetben). Ilyen adaptációkra általában jogi rendszereken belül kerül sor (egy legiszlatív jogi rendszer átvesz elemeket – szabályokat, intézményeket – egy másik legiszlatív jogrendszertől), ám a különböző jogi rendszerek között ritkán van átmenet, ha mégis, ilyenkor vegyes rendszerek születnek (lásd az Összetett rendszer című fejezetben mondottakat). Az adaptáció soha nem hoz létre paradigmaváltást az adott jogi rendszeren belül, ebben különbözik a transzformációtól, mert pusztán annyi történik, hogy az egyik jogi rendszer tagja egy másik tagtól emel át tanulságokat, ötleteket, intézményeket és szabályozási módokat, technikákat. Ezek vagy kulturális közvetítés útján jutnak el, vagy szándékos jogátültetések (legal transplant) formájában. A mai korban ilyen a best practice gyakorlatok átemelése. Az alkotmánybíróság mint sajátos szervezeti megoldás is ide hozható példaként, amely a rule of law államokban nagyon gyorsan teret hódított magának a 20. század folyamán, ez az átvétel azonban összetett rendszerhez vezethet (lásd az Összetett rendszer című fejezetben írtakat).