Bácsi Enikő

Kérés- és bocsánatkérés-stratégiák a középmagyar korban


A kérések

A korábban ismertetett kutatások eredményei alapján a mai magyarban jellemző kérési módokhoz képest a direktebb stratégiák dominanciájára számítottam, mivel a történeti anyagnál a közvetlenebb kategóriák töltöttek be meghatározó szerepet (vö. a középmagyar korban: Koós 2008: 10; Krepsz 2015: 170; Hegedűs 2017: 31–32; Varga 2022: 158; a nemzetközi történeti vizsgálatokban: Culpeper–Archer 2008: 76–80; Kohnen 2008: 39–40). Elsősorban a felszólító móddal kifejezett származtatott mód [1] jelenlétét vártam, hiszen ez a típus mind a mai (Szili 2004: 109; Boronkai 2006: 53), mind a középmagyar anyagban (például: Koós 2008: 10; Krepsz 2015: 170; Varga 2022: 158) uralkodó volt. Emellett feltételeztem még a performatív igét tartalmazó explicit performatívum [2] nagy arányát is, mert a történetiségben ez is jelentős számban fordult elő (vö. Krepsz 2015: 170; Hegedűs 2017: 31). Mivel a mai magyarban az indirekt előkészítő stratégia [7], valamint a performatív igét módosult formában szerepeltető beágyazott performatívum [3] is hangsúlyos mértékben jelentkezett a szövegekben (Szili 2004: 109; Boronkai 2006: 76–77), úgy véltem, hogy a jelen kutatás tárgyát képező misszilisekben is megjelenhetnek ezek a kategóriák, függetlenül attól, hogy az eddigi 16–18. századi elemzésekben nem vagy alig bukkantak fel. Az angol történeti kutatásokban az akaratnyilvánítás [5] és a származtatott lokúció [4] figyelemre méltó jelenlétét a kor hierarchikus felépítése magyarázta (Culpeper–Archer 2008: 76–80). A középmagyar korban Magyarország társadalmát is ilyenfajta berendezkedés jellemezte, ezért feltételeztem, hogy van esély arra, hogy ezek a megformálási módok megtalálhatók lesznek a magyar magánlevelekben is.

Kérés- és bocsánatkérés-stratégiák a középmagyar korban

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2024

ISBN: 978 963 454 991 8

A könyv a kérés beszédaktusát és az ahhoz kapcsolható jelenségek – a kérés udvariassága és a bocsánatkérés – megfogalmazásának módjait vizsgálja a középmagyar korban, történeti szociopragmatikai keretben. A mű arra keresi a választ, hogy az elemzett korszakban megállapíthatók-e a kérés és a bocsánatkérés nyelvi megformálását illetően jellegzetességek, „szabályok”, és ha igen, mik azok; milyen eltérések és hasonlóságok mutatkoznak a kérések és a bocsánatkérések pragmatikájában és nyelvi megkonstruálásának módjában a különböző társadalmi csoportoknál; mely megfogalmazási módok számítottak helyénvalónak, udvariasnak és udvariatlannak a kérések kapcsán. A kutatási kérdések megválaszolásához az írás többféle elméletből igyekszik megtalálni azokat a szempontokat és fogalmakat, amelyek segítségével árnyaltabban értelmezhetők a feltárt jelenségek. Azért, hogy valóban átfogó és hiteles képet adjon a középmagyar kori kérésekről és bocsánatkérésekről, tárgyául különböző típusú 16–18. századi misszilisek szolgálnak: nemesi, peregrinus- és jobbágylevelek, ezáltal lehetővé válik az eltérő társadalmi csoportok kérési és bocsánatkérési módjainak összevetése is. A kutatás célja a 16–18. század nyelvhasználatáról meglévő tudásunk gyarapítása, az alkalmazott módszer mentén a történeti és a mai magyar nyelvi eredmények összevethetőségének megteremtése, továbbá a nyelvhasználat megvizsgálásán keresztül még pontosabb kép kialakítása a korabeli társadalmi viszonyokról, a hétköznapi emberek életéről.

Hivatkozás: https://mersz.hu/bacsi-keres-es-bocsanatkeres-strategiak-a-kozepmagyar-korbana//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave