A jobbágyok 61 levelének elemzése után megállapítható volt, hogy azért szerepeltek ennyire nagy számban, a misszilisek több mint 90%-ában kérések az összes többi társadalmi csoport írásaihoz képest, mert esetükben a levelek küldésének elsődleges és szinte egyetlen célja maga a segítségkérés, ezáltal pedig a problémájuk megoldása volt. A jobbágyok a 16. században még nem tudtak írni, családtagjaik sem tartózkodtak messze tőlük, általában nem hagyták el lakóhelyüket, ezért valóban csak a legszükségesebb esetben írattattak levelet az íródeákokkal, amikor valamit kérni szerettek volna a magas rangú uraktól. Míg az általam vizsgált nemesi családi levelek létrehozásának a motivációját nem csupán valaminek a kérése adta, hanem, mivel sokszor voltak távol egymástól a felek a csaták és egyéb teendőik miatt, a másik hogylétéről érdeklődtek írásaikban, beszámoltak egymásnak az általuk tudott hírekről, így náluk a kapcsolattartás egyik legfontosabb formáját jelentette a levelezés, amely írásokban a kérések csak másodlagos súllyal bírtak. A peregrinusok mecénásuknak továbbított missziliseiben azért lehettek a jobbágyokéhoz közel hasonló mértékben dominánsak a kérések, mert a patronált és a patrónus közötti függő viszony kapcsán számítottak arra, hogy a befolyásos úr közbenjár az érdekükben, anyagi támogatást nyújt nekik, ebből pedig további külföldi tartózkodásukat finanszírozni tudják majd, ezért Teleki Sándort kívánságaikban sokszor emlékeztették „feladataira”. Kéréseik teljesítéséért viszonzásul a külföldön tanuló diákok folyamatosan friss információkkal szolgáltak mesterüknek a korban, a világban történtekről, valamint igyekeztek az enyedi kollégium újjáépítésére anyagi juttatást szerezni.