Farkas Jácint, Raffay Zoltán, Gonda Tibor

Utazástudomány: akadálymentességi dimenziók


Az ókori zsidóság

A régi zsidóság életének egyik legjelentősebb dokumentuma, a Tóra az áldozatokkal kapcsolatban nem csak azt rögzíti alapvető szabályként, hogy csak hibátlan állat áldozható (Leviticus 22, 21). Ennél sokkal többről van szó a papok kötelességei között: „Senki… akin hiba van, ne közeledjék bemutatni Isten kenyerét… vak ember, vagy sánta, vagy csonka, vagy hosszú tagú, vagy az, akinek lába törött, vagy keze törött, vagy púpos, vagy törpe…” (Leviticus 21, 17–20). Még ennél is rosszabbul járt, aki a kor egyik elterjedt betegségétől vált fogyatékossá: a poklos, a leprás – ha ugyanis valakinél leprát „diagnosztizáltak”, ezt rágalmazásért kapott „gondviselésszerű büntetésnek” tartották, a fertőzöttnek pedig mint tisztátalannak attól kezdve a táboron kívül kellett élnie. Esetleges meggyógyulása után bizonyos rituálékat követően visszatérhetett a közösségbe.

Utazástudomány: akadálymentességi dimenziók

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2023

ISBN: 978 963 454 993 2

Eddigi életem során két meghatározó időszak volt, amikor magam is szembesültem az akadálymentesség kihívásával. Az első, amikor a játszótér felé gyermekem babakocsijával kellett rendszeresen átbukdácsolni a HÉV-átjárón, a második pedig, amikor egy műtétből lassan felépülve igyekeztem (tömeg)közlekedni. Kétségtelenül inspiráló tapasztalatok voltak. Az igazi tanulságot azonban azok a kalandok jelentették, amelyeket e könyv társszerzőjével, Farkas Jácinttal éltem át. Dermesztő hidegben várni az amúgy is ritkán járó, alacsony padlós buszt, amelynek sofőrje lusta volt megállni és lehajtani azt a bizonyos rámpát a kerekesszéknek – inkább érzéketlenül továbbhajtott. Vagy a liftben tömörülő egyetemisták zavart tekintetét figyelni, amikor rájöttek, illene kiszállni és helyet biztosítani a rászorulónak – persze a csordaszellem ezt nem tette lehetővé. A tehetetlenségtől felgyülemlő dühöm mégis talán akkor volt a maximumon, amikor a vasúttársaság az előre leegyeztetett akadálymentes szerelvényt aznap „elfelejtette” forgalomba állítani, így meghiúsult a régóta tervezett közös utazás. (Egyébiránt egy PhD-védésre indultunk, amely az akadálymentes turizmusról szólt…) Ha nem is a világot, de Európát járó turizmuskutatóként megerősíthetem, amit e könyv szerzői kimondva-kimondatlanul üzennek az olvasónak: előbb-utóbb, ideig-óráig, így vagy úgy, de minden ember fogyatékossággal élővé válik, és mivel az utazás a XXI. században létforma, a szabadidő eltöltésének, a hivatás végzésének meghatározó tevékenysége, sürgős és hatékony szemléletváltásra van szükség. Ebben segít ez a hiánypótló kiadvány. Az akadálymentesség problematikája – ha nem is tekinthető fehér foltnak a hazai turizmustudományban – feltétlenül az alulkutatott témák egyike, különösen attitűdbeli aspektusainak feltárása várat(ott) magára. Mert valóban nem minden akadálymentesített kínálati elem akadálymentes. Az akadálymentesség a fejekben él: átgondolni, észlelni, ha kell, empatikusan segíteni. Egy rámpa önmagában mit sem ér, ha a teljes útvonal nem akadálymentesített. (Részlet az előszóból.)

Hivatkozás: https://mersz.hu/farkas-raffay-gonda-utazastudomany-akadalymentessegi-dimenziok//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave