Farkas Jácint, Raffay Zoltán, Gonda Tibor

Utazástudomány: akadálymentességi dimenziók

Az ókori Róma

Decimus Iunius Iuvenalistól, az I. század derekán Rómában széles körben ismert szatíraírótól származik a gyakran idézett mondás: „Ép testben ép lélek.” Bár első olvasatra ezt azt jelentheti, hogy csak ép testben lehet ép a lélek, vagyis aki testi fogyatékossággal él, annak jellembeli hibái is lehetnek, valójában nincs bizonyítékunk arra, hogy a római kultúrát egyértelműen fogyatékosellenesnek nevezhessük. (Az eredeti Iuvenalis-idézet is csak szövegkörnyezetéből kiragadva sugallja ezt. Ha teljességében olvassuk az istenségekhez intézett fohászt, ahonnan ez a szállóigévé vált néhány szó származik, eszünkbe sem jut, hogy a testi fogyatékosság ellen beszél.) S bár van egy sora Vergiliusnak is: „Szép testben vonzóbb az erény is” (Gratior est pulchro veniens a corpore virtus: Aeneis, V. 344), ez is sokkal inkább a szépség és a harmónia dicséreteként olvasható, mintsem a római kultúra fogyatékosellenességének jeleként.

Utazástudomány: akadálymentességi dimenziók

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2023

ISBN: 978 963 454 993 2

Gazdaság Turizmus

Eddigi életem során két meghatározó időszak volt, amikor magam is szembesültem az akadálymentesség kihívásával. Az első, amikor a játszótér felé gyermekem babakocsijával kellett rendszeresen átbukdácsolni a HÉV-átjárón, a második pedig, amikor egy műtétből lassan felépülve igyekeztem (tömeg)közlekedni. Kétségtelenül inspiráló tapasztalatok voltak. Az igazi tanulságot azonban azok a kalandok jelentették, amelyeket e könyv társszerzőjével, Farkas Jácinttal éltem át. Dermesztő hidegben várni az amúgy is ritkán járó, alacsony padlós buszt, amelynek sofőrje lusta volt megállni és lehajtani azt a bizonyos rámpát a kerekesszéknek – inkább érzéketlenül továbbhajtott. Vagy a liftben tömörülő egyetemisták zavart tekintetét figyelni, amikor rájöttek, illene kiszállni és helyet biztosítani a rászorulónak – persze a csordaszellem ezt nem tette lehetővé. A tehetetlenségtől felgyülemlő dühöm mégis talán akkor volt a maximumon, amikor a vasúttársaság az előre leegyeztetett akadálymentes szerelvényt aznap „elfelejtette” forgalomba állítani, így meghiúsult a régóta tervezett közös utazás. (Egyébiránt egy PhD-védésre indultunk, amely az akadálymentes turizmusról szólt…) Ha nem is a világot, de Európát járó turizmuskutatóként megerősíthetem, amit e könyv szerzői kimondva-kimondatlanul üzennek az olvasónak: előbb-utóbb, ideig-óráig, így vagy úgy, de minden ember fogyatékossággal élővé válik, és mivel az utazás a XXI. században létforma, a szabadidő eltöltésének, a hivatás végzésének meghatározó tevékenysége, sürgős és hatékony szemléletváltásra van szükség. Ebben segít ez a hiánypótló kiadvány. Az akadálymentesség problematikája – ha nem is tekinthető fehér foltnak a hazai turizmustudományban – feltétlenül az alulkutatott témák egyike, különösen attitűdbeli aspektusainak feltárása várat(ott) magára. Mert valóban nem minden akadálymentesített kínálati elem akadálymentes. Az akadálymentesség a fejekben él: átgondolni, észlelni, ha kell, empatikusan segíteni. Egy rámpa önmagában mit sem ér, ha a teljes útvonal nem akadálymentesített. (Részlet az előszóból.)

Hivatkozás: https://mersz.hu/farkas-raffay-gonda-utazastudomany-akadalymentessegi-dimenziok//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero