Az állandóan vagy ideiglenesen, születésüktől fogva vagy azóta szerzett akadállyal élők száma a világ teljes népességéből milliárdos nagyságrendű, és ez a speciális helyzetű és igényű csoport mind számosságában, mind arányában növekszik csaknem minden országban. Ahhoz, hogy nem fogyatékossággal élő társaikhoz hasonlóan teljes életet tudjanak élni, a mindennapi életben használt térpályák és épületek használhatóságának biztosításán túl többek között arra is szükség van, hogy utazni tudjanak, hogy részt vehessenek a „boldogító utazásban”, a turizmusban. Ez nemcsak etikai kötelessége a szakmának, de jól felfogott anyagi érdeke is, mert a fogyatékossággal élők – és sok esetben a velük utazó kísérők – a turizmus komoly, még messze nem teljes mértékben kihasznált piaci potenciálját is jelentik. Az utazás megkönnyítése vagy egyáltalán elérhetővé tétele háromféleképpen képzelhető el: 1) speciális utazási programok, csomagok kidolgozásával fogyatékossággal élők számára; 2) integrációs, vagyis a mind fogyatékossággal, mind pedig anélkül élőknek kidolgozott programokkal; illetve 3) hagyományos utazási megoldásokkal, ahol a fogyatékossággal élők éppen olyan résztvevői az utazásnak, mint fogyatékosság nélkül élő társaik. Nem meglepő módon messze ezt utóbbi a legnépszerűbb a fogyatékossággal élők körében a szerzők részvételével zajló, öt országot átfogó európai uniós projekt, a Peer Act kutatásai szerint. Ehhez – az akadálymentesítés nemzetközi egyezményekben és hazai jogszabályokban előírt rendelkezéseinek való megfelelés mellett – a társadalom érzékenyítésére, a fogyatékossággal élőkkel kapcsolatos attitűdjének megváltoztatására is szükség van, akárcsak az utazási szektorban dolgozók érzékenyítésére, képzésére, továbbá természetesen a turisztikai létesítmények és szolgáltatások (utazási eszközök, szálláshelyek, vendéglátóipari létesítmények, attrakciók) mindenki számára nem csak fizikai értelemben történő elérhetővé tételére. A kutatásból az is egyértelműen kiderül, hogy a vizsgált célcsoport tagjai körében az utazási kedv és az utazási gyakoriság nagyobb a hazai átlagnál. Motivációjuk és érdeklődésük alapján hasonló turisztikai attrakciókat és szolgáltatásokat keresnek, mint a nagy többség. Az is visszaigazolást nyert, hogy ha a fizikai elérhetőség egyes területeken jelentősen fejlődne (közösségi közlekedés, extrém sportok elérhetősége, akadálymentes turistaútvonalak), akkor ugrásszerűen megnőne a kereslet.