A családok mint célközönség egyre fontosabbá válik minden attrakció, így a kulturális, műemléki helyszínek számára is. A látogatók jelentős része érkezik kisgyerekekkel vagy idősebb családtagokkal egy-egy kastélyba, kiállításra, ezért az élményeket úgy kell a szakembereknek megalapozniuk, hogy azok több generáció együttes szórakozását is lehetővé tegyék (Mintel 2015). Az érkezés első pillanataitól (sőt a látogatás tervezésétől) kezdve számos tényező befolyásolja a család mint csoport összesített látogatói élményét. Az utazási döntésben ugyanis napjainkban egyre nagyobb szerepet kapnak a gyerekek (Nickerson–Jurowski 2001, Bronner et al. 2005) Ilyen tényezők a személyes interakciók (például a jegypénztárossal történő kommunikáció), a vendégfogadás fizikai feltételei (például mosdók), a kiállításhoz kapcsolódó személyes interakciók (például tárlatvezetés) és a kiállítóterekben megélt élmények (például tárgyak, filmek) vagy a park felfedezésének feltételei (például sétautak). A családok számára fontos, hogy a kiszolgáló terekben is megfelelő eszközök, infrastrukturális elemek legyenek kialakítva, így a pelenkázóhelyiség, a kávézó kínálata, a ruhatár felépítése mind az alapvető kényelmet szolgálják. A kiállítás esetén a gyerekek, így rajtuk keresztül a családok élményét befolyásolja, hogy mennyire gondoltak rájuk is a kiállítás készítői, mennyire vannak őket célzó élménypontok. Ha a gyerekek unatkoznak, nem találnak olyan elemeket, játékokat, amelyek az ő figyelmüket lekötnék, akkor a család többi tagja számára is kevésbé lesz élvezetes a látogatás (például szórakoztatás igénye, fegyelmezés, siettetés miatt) (Ásványi et al. 2019, Ásványi et al. 2022). Ugyancsak figyelembe kell venni, hogy a kihelyezett eszközökkel, játékokkal adott esetben többen, például egy család több generációja együtt szórakozhasson. Falk és szerzőtársainak (2004) kutatása szerint ugyanis a közös élmények megszerzése, az ún. szociális tanulás és együttlét, az egyik hosszú távon leginkább eredményes tanulási dimenzió. A Nemzeti Kastélyprogram és Nemzeti Várprogram (NKVP) alapelve, hogy minden helyiségben kiegészítésre kerüljön a felnőtteknek szóló tartalom a gyermektartalommal annak érdekében, hogy mindkét látogatói csoportot megszólítsa az adott terem. Ez történhet teljesen egyedi szálon futó történettel, vagy a gyermekek nyelvezetében, érdeklődési szintjének megfelelően „lefordított” mondanivalóval. Az információkat, játékokat fizikailag is a gyermekek magasságában kell elhelyeznie a tárlat tervezőinek, kivitelezőinek, és emellett figyelmet kell fordítaniuk a megfelelő eszközválasztásra. A digitális eszközök sok esetben felhívják magukra a fiatalabb generáció tagjainak a figyelmét (Bodnár 2019), akik az egyszerű tablók, műtárgyak mellett könnyedén elhaladnának. Komoly kreativitást és innovatív módszerek alkalmazását igényli az olyan célcsoportok bevonása, mint a fiatalabb generációk vagy a nem elsődleges kulturális érdeklődéssel rendelkező látogatók. A műemléki helyszíneken interpretációs szempontból is más szemlélettel érdemes megvalósítani az attrakciófejlesztést, hiszen a fenti célcsoportok megszólításán kívül az is kihívást jelent, hogy nemcsak műtárgyakat, hanem ezeken kívül adott esetben egy egész épületegyüttest kell izgalmas formában bemutatni (Ásványi et al. 2017, Irimiás et al. 2019).