A fesztiválok – mint kezdetben, az ókorban – ma is egyfajta ünnepei az életünknek. Az etimológia szótár szerint a fesztivál latin eredetű szó, melynek eredeti jelentése „ünnepi, ünnepélyes” (Zaicz 2006). A fesztiválok meghatározására nem létezik egységes definíció, különböző szervezetek és szakemberek más-más módon értelmezik, és eltérően határozzák meg a fesztiválnak nevezhető rendezvények kritériumait. A hazai értelmezésben irányadónak tekinthetjük a Magyar Fesztivál Szövetség definícióját. Eszerint fesztiválnak azok a többnapos, rendszeresen megrendezett, egy vagy több helyszínes rendezvények nevezhetők, melyek tematikával és előre meghirdetett programmal rendelkeznek, céljuk pedig a színvonalas, minőségi szórakoztatás, az ismeretek bővítése, az értékközvetítés szabadidős közösségi élmény formájában (MFSZ 2014). A Magyar Fesztivál Regisztrációs és Minősítési Program kritériumai alapján fesztiválnak minősülnek azon rendezvénysorozatok, melyek egységes, jellegzetes és egyedi koncepcióra épülnek, időtartamuk legalább két nap, naponta több mint két, három programmal, lehetőleg több helyszínen, egymás utáni napokon koncentráltan szervezettek, széles közönséget szólítanak meg, a közönség nagysága több néhány száz főnél, költségvetése pedig meghaladja a kétmillió forintot (Inkei 2010). A fesztivál tehát egy olyan többnapos, periodikusan megrendezésre kerülő, nem mindennapi tematikus esemény, mely koncentrált programkínálattal rendelkezik, egyedi és megismételhetetlen, melynek szerves része a szórakozás és a közösségi élmény, ahol emberek gyűlhetnek össze, elengedhetik magukat és szórakozhatnak (Süli–Martyin-Csamangó 2017, Zátori 2016). Ez a különleges megismételhetetlenség rendkívül vonzó attrakcióvá teszi a fesztiválokat. A hazai lakosság turisztikai fogyasztási szokásainak a vizsgálatából is kitűnik, hogy jelentős az érdeklődés a kulturális turizmus kínálata (és ezen belül a fesztiválok) iránt.