A növekvő társadalmi és gazdasági jólét miatt egyre jobban előtérbe kerülnek a magas kultúrával kapcsolatos igények, az élmények szerepe pedig folyamatosan felértékelődik. Ez a trend nagymértékben közrejátszott abban, hogy a fesztiválok egyre ismertebbé és népszerűbbé váljanak az elmúlt évtizedekben (Berki–Gonda 2006, Zátori 2016). A fesztiválok fontosságát és elismertségét az is bizonyítja, hogy már 2009-ben a Kulturális Turizmus év keretében kiemelt figyelmet kaptak, 2010-ben pedig témaévvé választották, azaz 2010 a fesztiválok éve lett hazánkban (Sulyok 2010). A témaév szervezőinek fő célja a sokszínű fesztiválkínálat megismertetése és népszerűsítése volt, valamint hangsúlyos szerepet kapott a „Pécs2010–Európa Kulturális Fővárosa” programsorozat is. A fesztiválturizmus a kulturális turizmus része, annak egy eseményekhez, rendezvényekhez kötődő terméke (Richards 2001, Süli–Martyin-Csamangó 2017). A fesztiválturizmusban részt vevők meghatározó motivációja a kultúrával összekapcsolódó élményszerzés, a szórakozás, a zene, a tánc, a helyi gasztronómia és kultúra felfedezése egy ünnepélyes esemény keretein belül (Csapó–Matesz 2007, Kundi 2012). A fesztiválok atmoszférája, a vidámság, a pezsgő szociális élet, a fények, a hangok, a dallamok és az ízek forgataga együttesen járulnak hozzá az emelkedett fesztiválhangulathoz, mely egy felszabadultabb közeget biztosít, ezáltal segít kiszakadni a mindennapok monotonitásából, és új élményekkel tölti fel a fesztivál látogatóit.