Az öngyilkosság a világon mindenhol kiemelt problémaként kezelt jelenség, amelynek számszerű alakulását időről időre sokféle individuális és szociális tényező befolyásolja. A szuicid cselekmények még a 21. században sem mentesek a társadalmi, gazdasági, kulturális meghatározottságoktól, kormányzati döntésektől, társadalmon belüli és globális változásoktól, sőt nagyon sok esetben láncolatba fűződnek más devianciákkal (alkohol- és kábítószer-fogyasztás, mentális betegségek). Egyes kutatók szerint az öngyilkosságokat még ma is túlmedikalizálják, holott az öngyilkosság épp annyira társadalmi jelenség is, amely származhat a társadalmi integráció zavaraiból (Zonda‒Paksi‒Veres 2011, 8). Az öngyilkosságok természetét magyarázó jelentős elméletek egyike Durkheim nevéhez fűződik, aki több mint egy évszázada alaposan körüljárta az akkori francia társadalom egyik legnagyobb problémájaként felbukkanó jelenséget (Durkheim 1897/1982). Az 1897-ben készült, később világhírűvé vált Az öngyilkosság (Le Suicide) című művét azóta sok kritika érte ‒ főként kutatásának módszertanát illetően ‒, viszont tagadhatatlanul stabil alapokat fektetett le a jövőbeni kutatások számára. Bár Durkheim munkájában inkább a szociális integráció zavarait hangsúlyozta, valójában a pszichés zavarok, negatív lelkiállapotok vagy egyéb individuális tényezők is közrejátszanak a mai értelemben vett szuicid cselekvésekben. E két vonulat a biológiai tényezőkkel kiegészülve uralkodó az öngyilkosságokat vizsgáló tudományterületeken. Magyarországon az öngyilkosság fogalmai közül az egyik legismertebb Buda Béla magyar orvos, pszichiáter nevéhez fűződik: „Mind a mindennapi, mind a tudományos fogalomhasználat szerint öngyilkosságot követ el az az ember, aki életének saját maga vet véget. Az öngyilkosság három kritériuma: (1) meghalás tudatos szándéka; (2) egy módszer képzete, mely módszer alkalmas az élet kioltására; (3) e módszer cselekvéssémájának megvalósítása” (Buda 2001, 60). Az öngyilkosság más pszichiátriai irodalomban is hasonló fogalmi tartalomként jelenik meg, vagyis „az öngyilkosság vagy öngyilkos magatartás egy összefoglaló fogalom az öngyilkossági gondolatok, szándék, kísérlet és tett jelenségeire” (Ozsváth 2011, 248).