A devianciákról szóló irodalmak gyakran hangsúlyozzák a devianciák összefüggéseit, vagyis a normasértések együtt járását. Bátran kijelenthető, hogy egyes kilengések (például csavargás, alkoholfogyasztás) ‒ amelyek még nem súlyosak ‒ prognosztizálhatják az egyén további életmódját, vagyis egy rögzült életpályára mutathatnak rá. Abban az esetben, ha az effajta cselekvésformák huzamosabb ideig tartanak, és nem történik beavatkozás, akkor a csavargás és az alkoholfogyasztás vagyon elleni vagy erőszakos bűncselekmények elkövetéséhez vezethet. A devianciaspirál lehet egyéni sorseseményekből, életutakból fakadó, de társadalmilag konstruált is (például címkézés). Kialakulásának csökkentése a megelőzés területén keresendő, amelyben egyéni, társadalmi és kormányzati felelősség egyaránt adódik. Az együtt járás kiemelése azért fontos, mert vannak olyan normálistól eltérő állapotok (például mentális betegségek), amelyekhez nem köthető önmagában a deviancia. Ennek egyik iskolapéldája a skizofrénia, amely önmagában nem veszélyes a társadalomra, viszont ha az alkoholfogyasztás felerősíti a skizofrén beteg agresszív megnyilvánulásokra való hajlandóságát, akkor már a skizofrén ember és a betegsége is közelebb kerül a deviáns minősítéshez. A társadalmi deviancia kezelésében ezért óriási szerepe van a proaktív viszonyulásnak, ami főként azokra a kezdetbeli normasértésekre, állapotokra koncentrál, amelyek továbbgyűrűzve bűncselekményekkel fejeződnek be. Az általános iskolából csavargó fiatal szabad idejében saját döntései alapján cselekszik, amit számos exogén és endogén tényező formál. A megelőzésnek épp ezekre a tényezőkre kell koncentrálnia azzal, hogy a fiatal szabálytudata ellenálló legyen a külső csábításoknak, vagy a külső ellenőrzéssel ne legyen esélye csavarogni.