A közgazdasági szakirodalomban kétféle szempontú irányzat figyelhető meg, egyfelől a prostitúciót a kereslet-kínálat szempontjából vizsgáló tanulmányok, amelyek a prostitúciós tevékenység és más munkák közötti hasonlóságot kutatják, valamint a kriminalitás gazdasági szempontjaira koncentráló, a prostitúció tiltását a költség-haszon viszony alapján elemző írások (Willman 2010). Nyilvánvaló, hogy a prostitúció gazdasági mozgása ennél jóval bonyolultabb, tartalmazza a prostitúciós piac mozgását, a kereslet-kínálat dinamikájának leírását, a csere mibenlétét, a szexuális munka fogalmát vagy éppen a pénz jelentőségének mérlegelését a prostitúciós cserében. A prostitúció mindig is valamiféle anyagi jellegű ellenszolgáltatás volt, manapság pedig szinte csak a pénz és a szex közötti cserét jelenti (Willman 2010). A szexualitás terén megnyilvánuló emberi viselkedésformák nehezen számszerűsíthetők, különösen azért, mert vagy egyáltalán nincsenek elérhető adatok, vagy kétséges a hitelességük. Az idők folyamán nagyot fordult a társadalmi megítélése, a sokáig bűnként stigmatizált prostitúció ma inkább munkának elkönyvelt foglalkozás, azaz a morális megítélést felváltotta a gazdasági megközelítés. Majdnem minden prostitúcióval foglalkozó szerző jelentős hatást tulajdonít a kriminálpolitikai szabályozások gazdasági következményeinek, azaz a szexpiacra gyakorolt hatásának. A szerzők egy része szerint a tiltó reguláció szűkíti a piacot, míg a legalizálás pozitív hatással van rá (Edlund–Korn 2002). A szerzők másik része szerint a legalizálás leginkább az egészségi kockázatokat és a különféle mellékhatásokat csökkenti, igaz, közben ugyan növeli a szexpiac nagyságát (Cameron–Collins 2003), és nemcsak a kínálati, de a keresleti oldal kockázatcsökkentése is fontos, mégpedig a különféle prostitúciós szolgáltatások liberalizálásával, azaz a benti szexmunka erősítésével (Collins–Judge 2008). Mások úgy vélik, hogy a tiltásnak nincs csökkentő hatása, inkább a kereslet csökkentése hoz létre változásokat. A keresletcsökkentés esetében nincs is meggondolandóbb példa, mint a svéd modell hatékonysága. A törvénnyel csökkentett kereslet (bár csak az utcai prostitúcióra igaz) valóban megfelezhette az utcán látható strichelést, de nem tüntette el a keresletet, amely áttevődött oda, ahol nem büntetik, vagy ahol éppen nem látható, nem elérhető. A hatástalanságot a prostitúció büntetéséből szerzett bevételek bizonyíthatják, miközben éppen a feketegazdaság következtében jócskán megemelkedett a prostitúcióból származó állami bevétel Svédországban (Sárkány 2011).