A Magyarországon dolgozó körülbelül tíz-tizenötezer prostituált átlagéletkora még egy évtizede valamivel 30 éves kor alatt volt (Juhász–Csikvári 2006), közel harmaduk azonban már 18 éves kora előtt bekerül a szexmunka világába. Mára megváltozott a kép, a szexmunkásokkal állandó kapcsolatot tartó szervezet (SZEXE) szerint a szexmunkások 78%-a idősebb 26 évesnél, az átlagéletkor 36 és 55 év között van. A többségük a fővárosban dolgozik, jellemzően vidékről, elsősorban Kelet-Magyarországról, Borsod-Abaúj-Zemplén, Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből érkeznek (Forrai 2009). Családi állapotuk jellemzően rendezetlen, többnyire élettársukkal élnek, akik gyakran futtatóik is. A prostitúcióból élők közel harmada a gyermekvédelmi szakellátásban nevelkedett, akik nem, azok közül is sokan csonka családokban, rossz anyagi körülmények között nőttek fel. Iskolai végzettségüket tekintve a szexmunkások heterogén csoportot alkotnak, jellemzően azonban – legalábbis a közterületeken dolgozók – az általános iskola nyolc osztályát végezték el (Juhász–Csikvári 2006). A kutatásokban három fő csoportot különböztettek meg: a közterületen, lakásban, illetve szállodákban dolgozókat (Balogi et al. 2006). Az egyes csoportokon belül az átjárás igen ritka, a lányok jellemzően abban a körben dolgoznak, ahol a tevékenységüket megkezdték. Az elmúlt évtized azonban változást hozott, az internet elterjedése Magyarországon is átformálta a prostitúció struktúráját, az utcai prostitúció aránya csökkent, mintegy 20%-ra becsült (Juhász–Csikvári 2006).