Ahhoz, hogy a társadalom funkcióit, részeit, egészét és mechanizmusait valamennyire láthassuk, elsőként azt szükséges meghatározni, mi is az a társadalom. A szociológia a társadalmat önálló entitásnak látja. A társadalom és a közösség is tehát több mint egyének gyülekezete vagy csoportosulása. A társadalom mint létező organizmus csak rá jellemző sajátosságokkal, tulajdonságokkal rendelkezik. Ilyen, a társadalomban fellelhető sajátosságok a társadalmi tények (Durkheim 1978). Ezeket a társadalmi tényeket a társadalom tagjaira érvényes hiedelmek, törekvések és mindennapi gyakorlatok, szokások alkotják. A társadalom politikai struktúrája például a társadalom alkotórészei között kialakult együttélési szokások módja. Az ilyen és ehhez hasonló állandósult cselekvésmódok képesek kényszerítő erővel hatni az egyénre, az egyén megnyilatkozásaitól függetlenek, önálló léttel rendelkeznek. A jog a törvénykönyvekben, a hétköznapi élet eseményei a statisztikai számoszlopokban, történelmi emlékekben, a divat a ruhaviseletben, az ízlés a műalkotásokban ölt testet. Ezek kívülről való szemlélete által megérthetjük és megmagyarázhatjuk a társadalmi jelenségek működését. Az, hogy mi a normális és mi a patologikus egy bizonyos társadalomban, attól függ és úgy ítélhető meg, hogy megvizsgáljuk a jelenség elterjedtségét. Az elterjedtség a normális jelenségek külsődleges jellemzője. Egy társadalmi tény tehát akkor normális, ha – a társadalom fajtájának meghatározott fejlődési szakaszában vizsgálva – más hasonló fajtájú és hasonlóan fejlett társadalmak zömében éppúgy megtalálható. Azaz egy társadalmi tény csak egy meghatározott típushoz képest minősíthető normálisnak (például az öngyilkosságok bizonyos szintje normális, de sem teljes hiánya, sem nagymértékű elterjedtsége nem normális). A normális így a normát jelenti, a patologikus pedig anomáliát jelez. Így válik érthetővé az állítás, miszerint a társadalmakban a bűnözés jelensége normális. Bár a bűncselekmény vitathatatlanul patologikus jellegű, mégsem létezik olyan társadalom, amelyben ne volna bűnözés. A bűn szükségszerű. Ha azt látnánk, hogy egy társadalom fejlődésével fokozatosan csökken a bűnözés, akkor azt gondolhatnánk, hogy a bűnözés a társadalom legvégső fejlődési szakaszában – már amennyiben létezne ilyen – már nem volna normális, így akkor patologikusnak tekinthetnénk. Azonban a történelem folyamán azt láthatjuk, hogy az összes társadalomban létezik bűnözés, és nem mondhatjuk el, hogy a fejlettebb társadalmakban a bűnözés mennyisége visszaszorult volna. Azt azonban igen, hogy szerkezetileg némelyest átalakul. Például a családon belüli erőszakkal kapcsolatban az erre való érzékenység növekedésével a társadalom bűnfogalma megváltozóban van. Olyan cselekményeket is beemel ma a büntetőjog és a büntetési gyakorlat a bűnös cselekedetek közé, amelyek korábban nem voltak büntethetők, nem számítottak deviánsnak. Ehhez hasonlóan alakulnak át patologikussá vagy válnak normálissá, halványodnak el vagy domborodnak ki egy társadalomban a fejlődés során a társadalmi tények, illetve válnak patologikussá vagy normálissá lassanként egyes jelenségek.