A bűn bizonyos kollektív érzelmeket sért, és a bűncselekmények átlagos száma jelzi az erkölcstelenség szintjét az adott társadalomban. Kollektív vagy közös tudatnak nevezi Durkheim (2001) azoknak a meggyőződéseknek és érzéseknek az együttesét, amelyek közösek egy adott társadalom tagjaiban, és meghatározott rendszert alkotnak. Egy cselekedet akkor bűn, ha sérti a kollektív tudat állapotait. A büntetőjognak a társadalmi szolidaritás felel meg, amelynek megsértése bűntett. A bűntett minden egészséges tudatú polgárának érzéseit sérti, és azt a társadalom tagjai egyetemesen elutasítják. A bűnösség erkölcstelen, és az erkölcstelenség nem más, mint az ellentét a bűntett és bizonyos kollektív érzelmek között. A büntetés pedig a társadalom reakciója azokkal szemben, akik bizonyos alapvető magatartási szabályokat megsértettek, azaz a társadalmi szolidaritás ellen cselekedtek. A büntetés célja ebben az értelmezésben nem elsődlegesen a bűnös megjavítása vagy mások elriasztása a bűncselekmény elkövetésétől. Igazi funkciója az, hogy helyreállítsa, megőrizze a megsértett társadalmi kohéziót. A fejlettebb társadalmakban a szolidaritást sértő cselekedetek formái, hangsúlyai megváltoztak és folyamatosan változnak. Az azonban állandó, hogy a legalapvetőbb kollektív érzések elleni támadást nem tűrik el. Ha eltűrnék, a társadalom felbomlana. A bűnnek és a bűnözésnek tehát nagyon fontos funkciója van a társadalomban: a kohézió erősítése, a társadalom határainak kijelölése és a szolidaritás megerősítése. A bűn elválaszthatatlan a társadalmi lét alapvető körülményeitől, és épp ezáltal „hasznos”. Azok a körülmények, amelyekkel a bűn összefügg, nélkülözhetetlenek az erkölcs és a jog fejlődése szempontjából. Durkheim úgy fogalmaz: az egyéni egoizmust egyetlen erő tudja mérsékelni: a csoport egoizmusa.