A kriminológiai bizonytalansági tétel1 azt fogalmazza meg, hogy nem lehetséges egyszerre pontosan meghatározni az elkövetett bűncselekmények számát és típusát, valamelyik oldalon engedményt kell tennünk. Ha a bűncselekményeket akarjuk pontosan azonosítani, akkor a bírósági statisztikához fordulhatunk. Ebben az esetben biztosak lehetünk abban, hogy a bíróság által kimondott ítélet pontosan tartalmazza a bűncselekmény minősítését. Most tekintsünk el az esetleges bírói tévedésektől, hibáktól, amelyek időnként előfordulnak, de nem olyan nagy számban, hogy a statisztika alakulását befolyásolnák! A bűncselekmény meghatározásában tehát a legnagyobb pontosságot a bírósági statisztika biztosítja, de ebben az ismertté vált cselekményeknek csak egy része szerepel, azok az esetek, amelyek a bíróság elé kerültek. A büntetőeljárás során azonban a bűncselekmények minősítése változhat. Az esetek mintegy 20%-ában változik a minősítés az eljárás során. Feltételezhető, hogy a többi cselekménynél is hasonló arányt tapasztalhatnánk, ha azok is végigmennének a büntetőeljárás teljes folyamatán. A bűncselekmények összetételére, szerkezetére vonatkozóan legpontosabb képet a bírósági statisztika alapján kaphatunk. A büntetőeljárás korábbi szakaszaiból származó adatoknál már fellép egyfajta bizonytalanság a minősítések pontosságában.