Az ENSZ 1950-ben készített először jelentést a tagállamokban regisztrált bűncselekmények számszerű alakulásáról. Kezdetben a tagállamok fele szolgáltatott adatokat, jelenleg már a tagországok többsége részt vesz az adatszolgáltatásban. A felmérések kérdőívek kiküldésével történnek: az ENSZ megkeresi és felkéri a tagállamok kormányait, hogy vegyenek részt az adatgyűjtésben, és töltsék ki a kiküldött kérdőíveket. Az adatgyűjtésről szóló első jelentést 1977-ben terjesztette az ENSZ Titkársága a közgyűlés elé. Ebben a felmérésben 64 ország vett részt, a beküldött adatok egy része azonban nem volt felhasználható, így végül 50 ország adatai szerepeltek a közzétett statisztikában. A második felmérésre 1989-ben került sor. Ekkor már 74 ország vett részt az adatgyűjtésben, Magyarország ekkor még nem szolgáltatott adatokat. A harmadik ENSZ-felmérésben 1992-ben már Magyarország is részt vett a kérdőívek kitöltésében, ekkor kapcsolódott be a volt szocialista országok többsége is az adatfelvételbe. A magyarországi adatgyűjtést a Központi Statisztikai Hivatal koordinálja. A kérdőívek négy területről kérnek adatokat: a rendőrségi, ügyészségi, bírósági és a büntetés-végrehajtási információkat az adott terület szakemberei szolgáltatják. A közzétételkor a nyers adatok mellett a százezer lakosra jutó arányszámokat is közölni szokták. Az adatok értékelésében és feldolgozásában nehézséget jelent, hogy az ENSZ az egyes tagállamokra bízza a kérdőívek kategóriáinak feltöltését, így az egyes adatok a nemzeti sajátosságokhoz igazodva, az egyes tagállamokban alkalmazott jogi definíciók és jogrendszer sajátosságainak megfelelően jelennek meg.