Ahogy már kifejtettük, a rendőri szervezet tevékenységének eredményessége számszakilag mérhető, statisztikailag egzakt mutatók alapján képződik és válik megfoghatóvá, de leginkább a szervezet saját maga által meghatározott teljesítménymutatóiban ölt testet. Ezeket az eredményességi számokat azonban csak követelményként, elérendő célként határozzák meg szervezeti vagy egyéni szinten. A hatékonyság ezzel szemben még a számok világában is mást jelent, mint a követelmények puszta meghatározását. Egyszerűsítve, a hatékonyság csak a ráfordítás vagy befektetés és az eredmény vagy haszon viszonyában értelmezhető. Vagyis a rendőri tevékenység hatékonysága az inputok (pénz, humán erőforrás, tárgyi és technikai tényezők stb.) és az outputok (felderítési mutatók, regisztrált bűncselekmények, eredményes nyomozások stb.) függvényében lenne kimutatható. Azonban a társadalmi rendeltetése miatt a rendőrség belső szervezeti eredményessége nem helyezhető a szűken vett költséghatékonysági keretébe, mert a törvényesség és a közbiztonság biztosítása alapvető emberi és állampolgári jog, így annak nem lehet pénzben kifejezhető minősége. A rendőrség tehát költség-haszon szempontból azért nem lehet hatékony, mert a törvényesség követelménye ütközik a haszonelvű megközelítésben rejlő hatósági eredményességi küldetéssel, amely olyan feloldhatatlan paradoxont idézne elő, amely alapjaiban vetne gátat az észszerű és célorientált működésnek (Kertész 1977). Éppen ezért a költségarányos hatékony működés legfeljebb mint a működés egyik jellemzője szerepelhet a rendőri szervezet hatékonyságának mérési rendszerében. Angliában és Walesben transzparens adatként elérhető, hogy egy rendőri régióban mennyibe kerül egy lakosnak a helyi rendőrség működése naponta.