A közösségi rendészet fogalma a polgári fejlődés centrumaiban jelent meg, ahol korán felismerték, hogy a legbecsesebb erény a sikeres együttműködés azzal a közösséggel, amelynek biztonságát a rendőrségre bízták. Lényegét tekintve az 1829-ben létrehozott londoni Metropolitan Police feladata a megelőzés volt, mégpedig olyan módszerekkel, amelyek alternatívát jelentenek a katonai erő alkalmazásával és a szigorú büntetésekkel szemben. A későbbiekben azonban Nagy-Britanniában és más nyugati országokban is a bűnüldözési funkció került előtérbe, a megelőzési szemlélet pedig fokozatosan háttérbe szorult. A második világháborút követően a rendőrség részben a motorizáció, részben a technikai fejlődés hatására egyre inkább eltávolodott a közösségtől, amelynek szolgálatára rendeltetett. A rendőri tevékenység súlypontja mindinkább a segélyhívásokra történő reagálásra helyeződött át. A múlt század utolsó évtizedeiben azonban a súlyos társadalmi feszültségek, valamint a fokozódó bűnözés miatt más megoldások után kellett nézni, ami során a kutatások rámutattak, hogy az eredményesség útjában éppen a közösségtől való eltávolodás, illetve a korábbi jó viszony megbomlása állt. A rendőrségi működés egyes tényezőinek javítása, azaz a rendőri intézkedések intenzitásának fokozása, a rendőri létszám növelése, valamint a telefonhívásokra történő reagálási idő csökkentése nem ígért sikert. Mélyreható változásra volt szükség, és a kialakult helyzetben kézenfekvő volt, hogy bizonyos mértékig vissza kell térni az eredeti modellhez, vagyis vissza kell vezetni a rendőrséget a társadalomba. A közösségi rendőrségi modell kidolgozása során azonban nem egyszerűen az egykori londoni városi rendőrség ideáljához történő visszatérést tűzték ki célul, hanem a prevenció megszokott kereteinél mélyebbre hatoló proaktív tevékenység megvalósítását. A megújulás céljából kifejlesztett rendőrségi modell először az Egyesült Államokban, majd Kanadában terjedt el, ami nem meglepő, hiszen az utóbbi évtizedekben a kriminálpolitikai újítások zöme Észak-Amerikából származik (Korinek 2006, 252). Az irányzat Európán belül Angliában és Walesben jelentős támogatást kapott, valamint a kontinens más országaiban is befogadást nyert. Sokan egyetértenek abban, hogy az elmúlt harminc év alatt a nyugati világ domináns rendészeti modellje lett. A közösségi rendőrség fogalma időközben új elemekkel gazdagodott, és országonként különféle változatok alakultak ki szerte a világban. Mindezekre a kriminológiai kutatási eredmények hatással voltak (Berei 2017).