Barabás A. Tünde (szerk.)

Alkalmazott kriminológia


Kromoszóma-rendellenességek

A tudomány mai álláspontja szerint kriminális gén nem létezik, viszont olyan egyéni jellemzők örökölhetők a gének által, amelyek a bűnözés valószínűségét növelik (Szabó 2016, 82). Az 1960-as években a genetikai öröklődés és bűnözés összefüggéseiről még nem rendelkeztek ennyire előrehaladott ismeretekkel, ezért erőteljesen bízva a biológiai bűnözésmagyarázatok erejében kísérletet tettek a bűnözés genetikai úton való örökölhetőségének bizonyítására – nem sok sikerrel. A kutatásokat az Amerikai Egyesült Államok börtöneiben végezték el számos elítélttel. Az egyik eredmény az volt, hogy az eredetileg XY-kromoszómapár helyett XYY- vagy XXY-kromoszóma-összetétellel rendelkező férfiak hajlamosabbak egyes bűncselekmények elkövetésére, ugyanis az a plusz kromoszóma megváltoztatja az egyén megjelenését, illetve magatartását is negatív módon befolyásolja. A harmadik Y-kromoszóma a maszkulin külső jegyeket erősíti, és antiszociális erőszakos magatartásra, a plusz X-kromoszóma pedig a nőies testi jellemzőket emeli ki, és alkoholizmusra, szexuális bűncselekményekre hajlamosít. Az elméletet sok kritika érte, amelyek közül néhány a speciális populációból kinyert eredmények egyediségére, nem reprezentatív jellegére vonatkozott. Hangsúlyozták azt is, hogy a kutatók nem vették figyelembe a tanulás és a környezet cselekvést meghatározó hatásait. A kritikai megközelítések közül leginkább annak volt nagy hatása, amely a bűncselekmények elkövetését pusztán az eltérő megjelenés és viselkedésminták társadalmi reakcióira adott egyéni válaszként értelmezte, és nem a kromoszóma-rendellenesség közvetlen hatásainak tulajdonította. A kriminális gén elméletével kapcsolatos feltételezések nem igazolódtak, de az eredményeknek abban mindenképp pozitív szerepük volt, hogy ráirányították a figyelmet a gének szerepére, amelyek a személyiség alakulására hatással vannak, ami később valamilyen úton kapcsolódhat a deviáns viselkedéshez. A 21. századi kutatásokban már a gének és a destruktív magatartások közvetett kapcsolódásaira utalnak a kutatók. Itt említhető meg a gének kockázati szerepe, ahol különböző modellekben – addiktív, korrelációs, szekvenciális, multiplikatív – fejezik ki a gének és a környezet kölcsönhatását, illetve ebben az egyén magatartását, attitűdjeit, alkalmazkodási formáit (Brown et al. 2013, 235–236.; Szabó 2016, 83).

Alkalmazott kriminológia

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó – Ludovika Egyetemi Kiadó

Online megjelenés éve: 2023

ISBN: 978 963 454 958 1

A bűnözés állandó, meg nem szűnő velejárója a társadalom működésének, megjelenési formái pedig folyamatosan idomulnak a változó körülményekhez. A kriminológia feladata a bűnözés eredőinek és változásainak feltárása, a kiváltó okok feltérképezése, valamint a megelőzés állami és társadalmi eszközrendszerének kidolgozása, segítve ezzel a rendőrség munkáját és erősítve a lakosság biztonságát. A Nemzeti Közszolgálati Egyetemen kiemelten fontos, hogy a diákok az elméleti tudás mellett alkalmazható ismereteket szerezzenek és megtanulják ezeket mindennapi munkájuk során használni. Ez tehát a célja az alkalmazott kriminológia oktatásának és az alapjául szolgáló tankönyvnek is, amelynek egyes témáit a hazai kriminológia és bűnügyi tudományok elismert elméleti és gyakorlati szakértői dolgozták ki, felhasználva a legfrissebb hazai és nemzetközi kutatások eredményeit. A tankönyv három részből áll: az első rész a kriminológia megismeréséhez és megértéséhez szükséges legfontosabb alapkérdéseket mutatja be, a második részben a jelenkori bűnözés egyes formáinak főbb jellemzőiről kap képet az olvasó, míg a könyv harmadik része a gyakorlatról szól, segítve ezzel a jövő szakembereinek munkáját.

Hivatkozás: https://mersz.hu/barabas-alkalmazott-kriminologia//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave