Ha a rendőr kevésbé előnyös intézkedéseit eredményező autonóm döntések okaira keressük a választ, elsőként az a kérdés merülhet fel, hogy milyen szempontok szerint dönt intézkedéseiről a közterületen, illetve a büntetőeljárás előkészítő folyamatában. Első benyomásra talán egyszerű volna a válasz, ugyanis a rendőr kötelezettségeit a jogszabályok és eljárási metódusokat leíró protokollok mentén teljesíti, és ezeket következetesen betartva cselekszik minden egyes életszituáció vagy normasértés hatósági kezelésében. Annak ellenére, hogy a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény sokhelyütt hangsúlyozza, hogy a rendőri intézkedéseknek nélkülözniük kell a részrehajló eljárást vagy a törvényi rendelkezések feletti szubjektív döntést, a valóságban mégis megtörténhet, hogy egyes eseményekkel vagy személyekkel szemben a rendőr mintha nagyobb aktivitást mutatna, másokkal viszont passzívabb hozzáállást tanúsít. A rendőr egyéni mérlegelési lehetősége és az ebből fakadó sajátos intézkedési és eljárási módja régóta ismert fogalom a rendőrség hierarchikus rendszerében (Pike 1985; Bowling et al. 2005; Newburn‒Reiner 2012). A döntési szabadságot leginkább az jellemzi, hogy a hierarchikusan felépített szervezetben ellentétes irányban növekszik, vagyis minél alacsonyabb státuszban helyezkedik el a rendőr a ranglétrán, annál több szubjektív döntési lehetősége adódik az intézkedés vagy eljárás eredményének alakítására (Newburn‒Reiner 2012, 809). A diszkrecionális döntés önmagában logikus és magától értetődő, hiszen a közterületen szolgálatot teljesítő járőr vagy a feljelentést rögzítő nyomozó találkozik frontálisan azokkal az életeseményekkel, amelyek kapcsán a kötelességét teljesítenie kell. Ha a diszkrecionális döntést és az azzal szoros kapcsolatban álló rendőri intézkedéseket röviden kellene megfogalmazni, talán efféleképp hangzana: a diszkrecionális döntés a rendőr hivatalos eljárásában vagy azzal összefüggésben történő külső ellenőrzés nélküli autonóm döntése arról, hogy milyen eszközöket és módszereket alkalmaz az intézkedést vagy eljárást igénylő cselekmények esetén vagy a rendészeti reakciót igénylő életszituációk megoldására.