A családfakutatás – más néven genealógia – képviselői arra keresték a választ, hogy a családon vagy rokonságon belül a leszármazottak örökölhetik-e felmenőik pszichés jellemzőit és ezzel együtt a deviáns viselkedést. A genealógiai vizsgálatokban a felmenők életmódját, szellemi és lelki meghatározottságait, viselkedési jellemzőit több generáció életútján át haladva járták körül, majd ezeket az adatokat hasonlították össze a leszármazottak ugyanezen attribútumaival. A családfakutatás egyik közismert alakja Henry Goddard (1866–1957) amerikai pszichológus volt, aki egy kiválasztott család generációit vizsgálta a gyengeelméjűségre fókuszálva (Goddard 1912). Az általa kiválasztott és „Kallikak” családnak keresztelt família két ágát vette alapul, amelyben az egyik ágban előfordult a gyengeelméjűség, a másik ág ettől mentes volt. Goddard kimutatta, hogy a gyengeelméjűséget magán hordozó rokoni ág leszármazottjai között sokkal nagyobb számban fordult elő a deviáns életmód, mint a normális ág generációs vonalában. Goddard tisztában volt a tanulás életmódot alakító hatásával, amely nem öröklés kérdése, viszont úgy látta, hogy a gyengeelméjűség örökölhető, így az ahhoz kapcsolódó deviancia az öröklés tengelyén termelődhet újra, vagyis az öröklött pszichés rendellenesség közvetlen kapcsolatban áll a deviáns életmóddal. Goddard kutatásai látszólag a bűnözés örökölhetősége irányába mutattak, de módszere és elmélete nagyon korán megkérdőjeleződött azzal, hogy az egyén életútjában számos olyan körülmény adódik, amely az elmeállapottól függetlenül megváltoztathatja a családtagok értékirányultságait. Továbbá egy családban a rossz gazdasági és szociális helyzet, illetve az iskolázottság és egyben a társadalmi státusz nem változik egyik napról a másikra, tehát a leszármazottak nagyon gyakran ugyanabban a társadalmi pozícióban élik le az életüket, mint felmenőik, ugyanis már a kezdeteknél kevés eséllyel indulnak. Ebben csak a társadalmi státusz elérését illetően van szerepe a gyengeelméjűségnek, vagyis közvetlen kapcsolat a deviancia és a gyengeelméjűség közt egyáltalán nem áll fenn. Goddard kutatásának módszertanával és hitelességével kapcsolatban is problémák adódtak azonfelül, hogy deviáns magatartás genetikai úton való öröklését nem tudta bizonyítani (Brown et al. 2013; Carrabine et al. 2004).