Az adoptációs vizsgálatok hasonlóan az ikerkutatásokhoz annak feltárására irányultak, hogy az örökbefogadott gyermek viselkedése az örökbefogadó vagy a biológiai szülők viselkedésmintáival egyezik-e inkább. Az örökbefogadási vizsgálatok Sarnoff Mednick, William Gabrielli és Barry Hutchings, a mentális rendellenességek amerikai kutatóinak az 1970-es évek végén lefolytatott vizsgálódásaihoz köthetők (Mednick et al. 1984). Mednick, Gabrielli és Hutchings feltételezése szerint a géneknek nagyon erős hajlamosító hatásuk van az antiszociális viselkedésre. Az első eredmények arra utaltak, hogy a kriminális cselekvések tekintetében az adoptált fiatal inkább a biológiai apára hasonlít, semmint az örökbefogadóra. A legnagyobb kriminalitás viszont akkor jellemző, ha a biológiai és az örökbefogadó apa is egységesen kriminális jellem, és bűnözői életmódot folytat. A kutatás többszöri megismétlése már alacsonyabb mutatókat eredményezett a biológiai apa és a gyermek közti kapcsolatra, de még ebben az esetben is kimutatható volt a kriminalitásbeli hasonlóság. A kutatási eredmények így sem voltak meggyőzőek, ugyanis a kritikákban a fennmaradt hasonlóságot arra vezették vissza, hogy amikor a gyermekeket adoptálják, bizonyos szempontok alapján hasonló kulturális környezetbe helyezik el, ahol felmerülhet a biológiai és az örökbefogadó szülők életkörülményeiben történő hasonlóság, így a szülői attitűdök is megegyezhetnek. A kritikusok arra is rámutattak, hogy az ilyen összehasonlítások eredményeit befolyásolja az is, hogy a gyermek mennyi időt töltött a biológiai szülőkkel, mielőtt örökbe fogadták, ugyanis már ebben a rövid időszakban is átvehet néhány kriminalitást megalapozó negatív mintát.