Sigmund Freud (1856–1939) pszichoanalíziselméletét elsősorban nem a deviáns emberi működés megértésére dolgozta ki, és vizsgálódásai középpontjába sem a normasértéseket elkövető egyéneket helyezte. Ezzel szemben az általa kidolgozott elmélet logikai láncolata néhány normasértés okának a magyarázatára jól illeszthető (például szexuális bűncselekmények). Freud szerint az emberi pszichének három szintje létezik. Az első az id, amely a személyiség tudattalan része, a kielégülésre irányuló késztetéseket, primitív ösztönöket, alapvető drive-okat tartalmazza (például szexuális késztetések). A másik az ego, amely a személyiséget uralja, annak tudatos része, és közvetítő szerepet tölt be az id és a szuperego között (a kognitív folyamatok is idesorolhatók). A harmadik a szuperego (felettes én), amely a szocializáció során átszármaztatott moralitást, erkölcsi szabályokat, normákat és a kontrolláló gátlásokat tartalmazza, tudatalatti része a léleknek, és ellenőrző szerepet tölt be személyiségben. Ha a három tartomány működése nincs egyensúlyban, akkor nagy az esély arra, hogy az egyén normasértéseket követ el. Normasértés akkor következik be, ha az elégtelen vagy helytelen szocializációban a szuperego nem tartalmaz elég morális, erkölcsi szabályt és gátat, vagy az ego a jutalmazás hiánya miatt alulszabályozott, vagy éppenséggel a túlzott szigor miatt túlszabályozott (Jung 2006, 153, 182). Az előbbi esetben az alacsony frusztrációtűrő képesség okozza az idből előtörő vágyak egészséges késleltetésének elmaradását (például szexuális erőszak), az utóbbi a túlzott lelkiismeretességet, bűntudatot eredményezi, amiből ugyancsak normasértés következik azért, hogy a túlszabályozás miatt kialakuló bűntudat a normasértés utáni büntetéssel enyhüljön (Jung 2006, 153; Rosta 2007, 100).