A Robert K. Merton (1910–2003) nevéhez fűződő feszültségelmélet (1938) Durkheim anómiaelméletének továbbfejlesztését és egyben kritikáját is jelentette. A szociológus a 20. század első felében az amerikai társadalmat helyezte vizsgálódásainak középpontjába a deviáns viselkedések okainak magyarázatait kutatva. Nézete szerint az Amerikai Egyesült Államokban egyre inkább fokozódó bűnözés a társadalmi szinteken kialakuló feszültségből eredeztethető. A feszültségelméletet alapvetően a kulturális struktúra két tényezője magyarázza. Az egyik a kulturálisan meghatározott és közvetített célok és értékek, amelyeket a társadalom minden tagja jogos célkitűzésének tart, és elérésükben egyetértés van (család, házasság, munkahely, autó, stabil anyagi egzisztencia, vagyis az „amerikai álom”). A kulturális struktúra másik tényezője a célok elérését biztosító törvényes, legitim eszközök rendszere (tanulás, kapcsolatok, képességek és lehetőségek). Merton szerint akkor működik egy társadalom harmonikusan, ha a célok és eszközök elfogadása között nincs nagy eltérés: a társadalom tagjai a kulturális célokról és a célok elérésének törvényes és intézményes elérési módjairól nagyjából hasonlóan vélekednek, elfogadják azokat. Abban az esetben, ha az elvárt és a vágyott kulturális célok elérésére nincs megfelelő intézményes eszköz és mód, a célok és eszközök közt ellentét keletkezik (Merton 2002, 214–217). Ha a kulturális és a társadalmi struktúra közt nincs összhang, vagyis a kulturális struktúra elvárásait (célok és eszközök) a társadalmi struktúra kizárja (alacsony státusz), akkor anomikus állapot alakul ki, pontosabban az egyénre irányuló társadalmi nyomás frusztrációt eredményez, és alternatív eszközöket választ az általa nem elérhető célok elérésére (Merton 2002, 246). Merton a deviáns magatartásokat öt alkalmazkodási típus mentén írta le, úgymint a konformizmus, az újítás, a ritualizmus, a visszahúzódás és a lázadás. A kulturális célok elérése az alacsonyabb társadalmi rétegekben jelent különösen nagy problémát, ahol a célok eléréséért gyakran törvénytelen eszközökhöz nyúlnak, vagyis a törvényes eszközöket vagy a célokat vagy mindkettőt elutasítják (Merton 2002, 246).