A társadalmi dezorganizáció elmélete a chicagói egyetem (chicagói iskola) kutatóinak hosszú éveken át tartó ‒ a kriminológia történetében jelentős elméleti megállapításokat eredményező ‒ kutatásain alapult. A chicagói iskolához fűződő empirikus vizsgálatokat Chicago városában az 1920-as évekig drasztikusan megemelkedő bűnözés és annak negatív hatásai alapozták meg, amelynek hátterében a város ipari fejlődése, az urbanizáció és a különböző kultúrákból (ázsiai és európai) érkező nagyszámú bevándorló közösségek letelepedésében gyökerező integrációs problémák álltak. A chicagói iskola tudósai a város invazív változásának tanulmányozásakor olyan városrészekre figyeltek fel, ahol a társadalmi normáktól eltérő deviáns értékek és a bűnözést támogató normarendszer uralkodtak. A megfigyelések elsődleges eredményei szerint ezeken a területeken a bűncselekmények állandóan magas számokat mutattak, és a bűnelkövetők jelentős része is ezekben a városrészekben élt; voltaképp a bűnözés és a deviancia más formája ezeken a kerületeken folyamatosan újratermelődött. A 20. század elején csúcsosodó chicagói állapotokra és azok valós okaira valójában két jelentős kutatás világított rá. Ezek közül elsőként a Robert Ezra Park szociológus és Ernest Burgess geográfus nevéhez fűződő, a városi lakosság szociális és gazdasági helyzetére, társadalmi attitűdjeire összpontosuló vizsgálat említhető, amelynek eredményeként a két kutató egy humánökológiai térképet alkotott Chicago városáról. A The City (A város) című munkájukban publikált (Park et al. 1925) koncentrikus körökből álló térkép a város öt körzetének felosztását prezentálta a lakosság társadalmi, szociális, gazdasági, kulturális helyzete, sajátos szerkezete szerint (Brown et al. 2013; Carrabine et al. 2004; Walklate 2005, 2007; Krohn et al. 2009; Borbíró‒Győry 2016; Rosta 2007).