Miután a prostituáltak, illetve a rendőrök csoportjainak résztvevői tekintetében a tematikus szövegtestek/egységek kódolása, valamint a kódcsoportok kialakítása megtörtént, továbbá a fentebb részletezett kódcsoportok közötti logikai viszonyokat is jelöltem, következett a változók mintákon belüli gyakorisága eloszlásának kiszámolása. Erre az eljárásra az úgynevezett nemgyakorisági elemzőtechnikát alkalmaztam, amely annak megállapítását tette lehetővé, hogy a vizsgált változók a két vizsgálati mintában külön-külön hány főnél jelentek meg. (Elegendő, ha a változó személyenként akárcsak egy alkalommal is megjelenik.) A nem-gyakorisági elemzőtechnika segítségével számolt gyakorisági értékeket elemzési dimenziónként és az azokat alkotó elemzésihierarchia-szintenként is matematikai statisztikai feldolgozás alá vontam. Az elemzési dimenziók a főkódok által azonosított összetett jelentéstartományok. Az adatfeldolgozás során a Fogarasi (2004) által megfogalmazottakat követtem. Ennek értelmében a megelőző szinthez képest magasabb reprezentációs elemzési szint megjelenéséről abban az esetben beszélünk, amennyiben az egy lépéssel alacsonyabb jelentési szinthez (kódszinthez közelebb eső és/vagy maga a kódszint) viszonyítva ebben legalább egy, a megelőző szint által még nem tartalmazott új kódcsoport bukkan fel. Például már az alárendelt kódcsoportok elemzési szintjének tekintjük azon változók együttesét is, amely esetleg csak abban különbözik a kódszinttől, hogy az utóbbiban azonosított „n” számú kód közül mindössze 2 kód egy közös változóba (kódcsoportba) tömörülve azonosítható. Mindeközben az összes többi kód változatlanul, saját jogát megőrizve szerepel e magasabb (alárendelt kódcsoportszintű) elemzési síkon is. A fentiek alapján: