Az előző fejezetekben elsőként hoztam létre egy olyan rendszert, amely a prostituáltakkal és rendőrökkel folytatott interjúk keretében azonosítja azokat a rejtett jelentéstartalmakat, amelyek a szövegekben a prostitúcióról alkotott értékítéletet közvetítik. Ez nemcsak a prostitúciós munkavégzésre, hanem a futtatókra, a kliensekre, valamint a rendőri attitűdökre is vonatkozott. Ezt követően bonyolult matematikai számítások segítségével megtudhattuk, hogy a prostituáltak és a rendőrök prostitúcióról alkotott társas képzete, úgynevezett saját valósága, e rendszer elemeit tekintve milyen domináns összetevőket tartalmaz. Így kaphattunk reális képet arról, hogy a rendőrök, illetve a prostituáltak saját társas valóságában a prostitúciós hálózat hogyan épül fel; a lányok milyen munkakörnyezetben dolgoznak; egymáshoz hogyan viszonyulnak; milyen klienseket kell kiszolgálniuk; vajon sorsukról szabadon dönthetnek-e, vagy a futtatói hatalomgyakorlás következtében rákényszerülnek a munkavégzésre. Mindezekkel szemben van-e társadalmi megbecsülésük, a rendőrök velük szemben normaszerűen intézkednek-e, vagy hatalmukkal visszaélve tovább erősítik a társadalmi megbélyegzést, az előítéletet, valamint a marginalizációt? Működőképes-e az áldozatvédelem; létezik-e egyáltalán társadalmi reintegráció és reszocializáció?